Az 1997-es első rész sikerein felbuzdulva az alkotók elkészítették az argentin zombie-gore film második részét, melyben azért szemmel láthatólag nagyobb költségvetésből gazdálkodtak, de a koncepció még mindig az idióta gegeken maradt. Peter Jackson korai béltépéseinek bevallott követői most sem hazudtolták meg önmagukat, úgyhogy akinek bejött az első rész, ugorjon hamar fejest a folytatásban!

Első rész végén világossá válik számunkra, hogy a kormány lepaktált a földönkívüliekkel, sőt mi több, szabad kezet adott nekik bizonyos zombi-vírus tesztelésére. Ahogy az egy rövid snitt elejéig hallható, a vírus brutális módon elszabadult, és szinte az egész város megfertőzte. Ügynökünk azt a parancsot kapja főnökétől, hogy engedje szabadon az első részből megismert hőseinket, hátha ezt is sikerül túlélniük…

Tehát Bill, az orvosnövendék és John, a drabális méretű pankrátor az üres utcán találja magát, két hullazsák társaságában, amiből nem sokkal később előmászik az első részben kinyírt, alulfejlett matematikazseni, Max. (Hogy hogyan élte túl, illetve az első rész végén szintén bezombult John miért öltött újra emberi alakot, arra viszont nem szól a fáma.) Lényeg, hogy a random módon megjelenő zombik elől most is menekülniük kell. Útközben összetalálkoznak egy kormányt szolgáló katonával, aki egy kislemezt ad nekik, amin elvileg a városból kivezető út található, másképpen ugyanis nem jutnának ki. Max házában megpróbálják megnyitni a file-t, de az csak 12 óra elteltével engedelmeskedik nekik, addig valahogy ki kell húzniuk, ráadásul egy telefonhívás eredményeképpen a kormány helikoptere is a nyomukban lesz, tehát mindenképpen pucolniuk kell onnét. John házában aztán kibújik a szög a zsákból, egészen pontosan egy másik Max kel ki az eddig magukkal cipelt műanyag hullatatyóból.

Később – ismeretlen körülmények között – a másik Max elhalálozik, amihez az eredeti Max-nak elég sok köze van, később emiatt nem segít neki John, amikor ellepik a zombik. Társuk halála után Bill és John útra kel, de nemsokára elfogják az ügynökök, onnét megszökve viszont a zombik csalják tőrbe őket, és az átváltozott Max zombi-gyűlésére viszik. Ott az eddig láthatatlanul mozgó lázadó csapatnak hála izmos hentelés következik. Tetőn újra sikerül a saját oldalukra állítani az immáron zombi-karral rendelkező, elvadult Max-ot, és szent a béke. Ebbe csak az a tény zavar be, hogy az elvileg kinyírt zombik teste felreped, és újgenerációs ún. ufó-zombik kelnek ki belőlük…

Az első rész hetven percével szemben a videóra kiadott folytatása már több mint másfél órán át teszi próbára rekeszizmainkat, persze nem kell félnünk, hasonló stílusban. Ugyan most sem maradhatnak el a gore-centrikus gegek (bélkitekerés, agyeldobás, kettészabás stb.) és az intelligens zombik fárasztó baromkodásai (nyalókás egyeddel zajló párbeszéd), viszont ezúttal jó néhány üresjárat is képviselteti magát pl. John West szobájában érve énekelni kezdenek egy amúgy hihetetlenül eltalált montázs keretében vagy amikor bevásárló körútra mennek a közeli szupermarketbe. De ha jól megnézzük ezúttal is a „rohanunk, néha megszállunk egy-egy házban, aztán megint rohanunk” koncepció érvényesül, és talán emiatt nem is zavar minket az üres helyeken hirtelen random módon feltűnő ezer zombi támadása, vagy hogy hőseink egyszer betojnak tőlük, másszor meg nagy bátran rájuk támadnak attitűdje. Jelzem, ez már az első részben is előjött.

Folytatásban már bátrabban kísérleteztek a dolgokkal: belevonják ugye az ügynököket, jóval több helyszínen zajlódnak az események, és sokszínűbb a cselekmény, de az új maszkok is egész pofásan sikerültek, bár a költséghatékonyság szaga még így is beszivárog, nem mintha baj lenne. Akinek bejön ez az olcsóságból minél nagyobb véres baromságot, vagyis low-budget comedy-gore vonal, annak mindenképpen ajánlom, aki meg látta az első részt, szerintem nem is kérdéses, hogy megnézi ezt is. És mivel nyitva hagyták a film végét, még hátravan a trilógia befejező része…

Értékelés: 7,5/10

eyescream