Filmünk nem akar semmi mást, mint az ötvenes években futószalagon gyártott olcsó sci-fijei előtt fejet hajtani, pontosabban kifigurázni azok jellegzetesen bamba és B-mozis sablonjait. Egyszerű kisvárosi népek, általános pánikhangulat, lezuhant űrhajó, barátságos idegen, kevésbé barátságos emberevő szörny, és persze a korra jellemző ízes, tudományos dialógusok!

Ted és odaadó felesége különleges, évfordulós vacsorájuk közben éppen az ilyenkor szokásos csillaghullást nézik, amikor valami más, fényesebb és nagyobb tárgy lezuhanásának lesznek tanúi. (Rajta kívül még egy csinos pincérnő, valamint egy randizó pár is látta a nem mindennapi eseményt.) A férfi még aznap este kilopózik, hogy közelebbről is szemügyre vegye az idegen űrhajót, ahol aztán egy magas, fémes űrlény beleköltözik a testébe. Ettől kezdve pedig baromi furcsán kezd el viselkedni…

Eközben az űrhajó másik utasa, egy csápos, egyszemű szörny békésen fogyasztja el a helyi lakosokat, nem egyszer válva láthatatlanná. A rendőrség tehetetlen, viszont a Ted testébe költözött idegen és a pincérnő annál inkább akcióba lendül. A helyi moziban aztán sikerült elkapniuk, az ekkora már duplikálódott monsztert, és az űrhajóhoz cipelik. Ott aztán a pincérnő kiselőadása után a lény visszaadja Ted testét, és elhúz a francba. Mindenki boldog, végefőcím.

Amiért esetleg érdemes beszerezni, illetve végignézni ez a teljesen a kor szellemiségében készült, abszolút feszültség és bármiféle para nélküli mozit, az az, hogy konkrétan másfél órára egy kicsit vissza szeretnénk idézni az akkori idők, bamba, fekete-fehér népriogatásait. Minden ízében tökéletesen sikerült alkotás ez, mely bár baromi unalmasan vánszorog előre (akárcsak elődjei), azt varázslatosan teszi. Hiszen tényleg visszarepít bennünket az ötvenes évekbe! Totálisan nevetséges szörnyünk és a rendőrfőnököt játszó Robert Patrick (Terminator 2) karakterén kívül garantáltan semmi sem marad a film megnézése után, ezért főleg mindenevő old-skool arcoknak, és retrofilm-buziknak javallott.

Értékelés: 6/10

eyescream