Valahogy az interneten “jött szembe” velem a tény, hogy a nagysikerű, mára kultklasszikus filmnek számító Donnie Darko-nak van egy folytatása, az S. Darko. Ismeretlenségét talán az is indokolja, hogy a Donnie Darko készítői elhatárolódtak ettől a filmtől, és sokak szemében ez is egy felesleges bőrlehúzás, egy fantasztikus film gyarló utánzása, melyet kizárólag a bevételszerzés motivált a készítők részéről. Szerintem mégis megéri beszélni róla.

 

“Vannak emberek, akiknek a vérében van a tragédia.”

A Donnie Darko egy igazi meghatározó generációs film. Oké, talán nem olyan nagyhatású, mint mondjuk a Hair egy generációval korábban, de a 80-as években születetteknek, a ma 30-40 közötti korosztály számára a Donnie Darko, A harcosok klubja, a Mátrix, az Isten városa, az Amerikai szépség olyan ezredfordulón készült maradandó filmélményekké lettek, amelyek akár mélyebben is befolyásolhatták azt, ahogyan a világot látjuk. Kevesen vannak, akik nem tudják, miről beszélünk, ha a Donnie Darkóról van szó, bár azt el kell ismernem, hogy független filmként nem vált kasszasikerré, de azóta számos neves elismerést bezsebelt magának (szerepel a minden idők legjobb 50 független filmjeinek listáján, és a minden idők legjobb 500 filmje közé is bekerült). A Donnie Darko bár 1988-ban játszódik, mégis megtestesítette számunkra mindazt a kamaszkori szorongást és világgyűlöletet, amin szinte mindannyian ismerünk. Megspékelte mindezt a világvége-hangulattal, és egy olyan erős sci-fi koncepcióval, ami el tudta érni azt, hogy a film megtekintése után még napokig csak ezen agyalj. Elképesztően erős zenei atmoszférával rendelkezett, a ’80-as évek végi new wave-es stílus tökéletes hangulatot teremtett – összegezve: a Donnie Darko egy szinte tökéletes film volt. Jake Gyllenhall talán legemlékezetesebb szerepe volt ez, keserű félmosolya egyszerre tükrözte vissza minden bánatunkat, és dobogtatta meg kamaszlányok millióinak szívét.

 

Hogy jó ötlet-e egy zseniális és megismételhetetlen filmnek folytatást készíteni? Rengetegszer tettük már fel ezt a kérdést, és a válasz a legtöbb esetben nemleges. A folytatások nagyon ritka esetben tudják ugyanazt a színvonalat hozni, és/vagy a rajongókat kielégíteni. Valamiért mégis úgy gondolták, hogy érdemes belevágni az S. Darkóba, (ami magyar nyelven a borzasztó Donnie Darko 2 címet kapta) ami Donnie kishúgának, Samanthának a történetét meséli el.

A film elején megtudjuk, hogy a Donnie-val történtek óta 7 év telt el, vagyis a 90-es évek közepén járunk, Samatha pedig kb. 16 éves. A Darko család élete nem alakult túl jól, és most Samantha elszökött otthonról. Egy barátnőjével szelik át az Egyesült Államokat, hogy annak nagybátyjához menjenek, és a klubjában táncosként dolgozhassanak majd.

Kocsijuk lerobban a semmi közepén, ahol a jóképű, de igen tartózkodó személyiségű Randy segíti ki őket. Az autó megjavításáig a kisvárosban ragadnak, ahol a helyi lakosok olyanok, mintha a Twin Peaksből léptek volna elő.

Mindenkinek van valami furcsasága, vagy dilije, de lányok jól érzik magukat köztük. Samanthának víziói, “álmai” támadnak a közelgő világvégéről, és sejthetjük, hogy mindez a Donnie-éhoz hasonló sorsra kárhoztatja majd.

A film kritikai fogadtatása nagyon gyenge volt. Bírálták az egysíkú karaktereket, a történet zavarosságát és a követhetetlen dialógusokat. A Donnie Darko alkotója, írója és rendezője, Richard Kelly teljes mértékben elhatárolódott a filmtől, és több interjúban elmondta, hogy gyűlöli, ha erről kérdezik, mert semmi köze nincs az S. Darkóhoz. Nem olvasta a forgatókönyvet, nem látta a filmet, és jogi alapja sincs, amivel kiállhatna az esetleges folytatások ellen. Az S. Darko rendezője, Chris Fisher (aki azóta is leginkább közkedvelt krimisorozatokat rendez) maga is úgy nyilatkozott, hogy nagy rajongója volt a Donnie Darkónak, és ezért szeretett volna egy ahhoz hasonló hangulatú filmet összehozni. Külön érdekesség lehet, hogy a Donnie Darko egykori stábjából mindössze egy személy működött közre ebben a filmben is: maga Daveigh Chase, aki Samathát játssza, és játszotta kislányként a Donnie Darkóban is.

Le kell szögeznünk, hogy az S.Darko maximum egy átlagos B-film színvonalát éri el, és a kritizált szempontok mindegyikének van alapja. Mégis azt gondolom, hogy bukását, és a közutálatot kizárólag annak köszönheti, hogy egy kultklasszus nem kívánt folytatásaként jött létre, és hogy azt a világot akarja majmolni, amelyet valaki más (név szerint Richard Kelly) álmodott meg. Ha nem nézne szembe ilyen mértékű elvárásokkal és kihívásokkal az elődje miatt, megkockáztatom, hogy nem 13%-on állna a Rotten Tomatoes-on, és 3,6 ponton IMDb-n.

Önmagában a film bár valóban kissé zavaros (de legyünk őszinték, a Donnie Darko elsőre nem volt az?) és követhetetlen, de szerintem rendelkezik annyi potenciállal, hogy egy átlagosan szórakoztató, valamelyest gondolatébresztő B-film legyen. Daveigh Chase bájos ifjú hölggyé cseperedett, és bár jó eséllyel már nem lesz belőle színészóriás, de teljesen korrekt alakítást nyújt a magányos, és végtelenül szomorú Samantha szerepében. Számomra az S. Darko leginkább kellemes nosztalgia hangulatot hozott magával, mert jól éreztem magam újra a Donnie Darko szomorú, bánatos világában, amelyben mégis ott van a csipetnyi esély, hogy “a fájdalom és sötétség óráit kicseréljük valami szépre és jóra”.

Kinek ajánljuk: A Donnie Darko olyan rajongóinak ajánlanám, akik nem kapnak dührohamot a folytatás gondolatától, és szem előtt tudják tartani, hogy annyira jó úgysem lehet, és önmagáért tudják értékelni a filmet. Vagy olyanoknak, akik a Donnie Darkót nem látták, de attól tartok, hogy ők még kevesebbet fognak érteni belőle.

Értékelés: 6/10

Blissenobiarella