Adrian Tchaikovsky: A pusztulás gyermekei (2019)

Bátran kijelenthetem, hogy Adrian Tchaikovsky 2017-ben Az idő gyermekei című sci-fi regényével meghódította a magyar olvasók szívét is. Az Arthur C. Clarke díjas mű, egy grandiózus, érdekfeszítő, aprólékosan kidolgozott és igen életszerű világot tárt elénk, ahol az emberiség maréknyi életben maradt csoportja egy évezredekkel korábban terraformált, majd magára hagyott bolygó felé tartva, annak bennszülött lakosaival és az ő védelmezőjükkel találja szemben magát. (Bővebben a regényről ITT olvashattok.) Az író nagyon magasra tette azt a bizonyos lécet saját maga számára, amit bizony nem volt könnyű megugrani a folytatással. De, hogy még is, mit tartalmaz A pusztulás gyermekei, és sikerült e túlszárnyalni azt a bizonyos lécet? Ezt alant olvashatjátok.

Évtizedekkel Az idő gyermekei végső csatája után, az emberek és a portidák békében élnek Kern világán. A két faj közötti kommunikáció még mindig nem tökéletes, de mindkét fél legjobbjai törekszenek a nyelvi nehézségek áthidalásán, hogy közös erővel még többet érhessenek el a világ megismerésére tett kísérletekben. Egy napon a bolygó lakosai különös rádióadást fognak az űr mélyéről, mire egy portidákból és emberekből álló, nyelvész tudósokat is tartalmazó legénység útra kel, hogy kiderítse, ki is küldte a megfejthetetlen üzenetet. Ám a célállomáson nem várt eseményekbe botlanak. Egy valaha itt járt terraformáló különítmény furcsa hagyatékot hagyott maga után, s egy karanténba zárt bolygót, mely nemcsak az expedíció sorsa veszélyezteti, de miatta akár az egész Kern világa is odaveszhet.

Bár Az idő gyermekei története oly részletesen, és életszerűen volt tálalva, megannyi értelmezési réteggel „átszőve”, hogy az abszolút levette az olvasót a lábára, még is volt neki két kisebb szépséghibája: első a két történetszál között erőegyensúly nemléte, a második pedig a cselekmény ellaposodása a mű közepe felé. Szerencsére Tchaikovsky tanult a regényt ért negatív visszajelzésekből és ez alkalommal más tecnikával mesélte el történetét. A cselekmény ez alkalommal sokkal többet ugrál az időben, sokkal több szálat vonultatva fel, ami által kisebb, de pergősebb, esetenként információdúsabb részekre bontva a történetet. Ennek eredményeként a regény nem tud ellaposodni, már csak azért sem, mert mindig valamilyen ügyes horoggal zárva az adott fejezetet, szépen húzza tovább a folytatásért epedező olvasót a következő oldalakra.. A hangulat egyszer sem ül le, hisze akcióban, izgalomban, és felfedezésben ezúttal sem lesz hiányunk, sőt még több is jut mindebből, mint az elődben, ráadásként egy-egy röpke jelenet erejéig még borzongásból is kapunk egy csipetnyit. Mindezt tökéletes egyensúlyban, hiszen ezúttal egyik szálat sem fogjuk fajsúlyosabbnak érezni a másiknál, mindegyik ugyan annyi szerepet kap.

A sok szállal arányosan szereplő gárdánk létszáma is megnő, akik szerencsére a nagy kavalkádban nem vesznek el, szinte mindenki megkapja a maga fontosabb szerepét a történetben, miközben belső mélységüket is megismerhetjük. Természetesen közben a világépítés sem marad el, mely Az idő gyermekeihez hasonlóan precízen egymásra épülő rétegekből épül fel, és ismét egy nagyon életszerű világot alkot. Ahogy a regény folyamán felvetett érdekes, tudományos fantasztikus témák kivesézése is ismételten jól le vannak vezetve, mint pl. a fizikálisan, és mentális teljesen eltérő fajok közötti kommunikációk áthidalása, vagy az öntudattal rendelkező mesterséges intelligencia érzések után vágyakozása és azok elemzés alapú megélése stb. Tisztán érezhető az író ismételten komoly és aprólékos háttérmunkája, nagy tudásanyaga amit felhalmozott a könyve megírásához, aminek cselekményét szándékosan úgy tereli, hogy az olvasó ne arra számítson, ami végül be fog következni.

Mindehhez pedig egy kissé talán kapkodós, de még is korrekt lezárást kapunk, meghagyva egy esetleges folytatás lehetőségét, mely végül trilógiává bővíthetné az Az idő gyermeki univerzumát.

Egy szó mint száz, A pusztulás gyermekei előtt nehéz feladat állt. Tchaikovsky méltán elismert előzménye feladta a leckét a folytatásnak, ami végül sikeresen vette az akadályt, kiküszöbölve az előd hibáit, és még magasabbra téve azt a bizonyos lécet.

Értékelés: 10/10

Kinek ajánljuk: Azoknak akik szerették Az idő gyermekeit, és mindenki másnak, aki egy igazán tartalmas sci-fire vágyik.

wooltur

A könyvért köszönet a Fumax kiadónak, akiktől most ITT megrendelhetitek A pusztulás gyermekeit!

moly moly.hu logo

Be the first to comment on "Adrian Tchaikovsky: A pusztulás gyermekei (2019)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.