2019 nem volt igazán a jó thrillerek éve, a Jokeren, az Élősködőkön kívül nem tudok olyat említeni közülük, ami igazán maradandó élményt nyújtott volna, különösen, ha a kritériumok közé beveszem azt is, hogy krimi legyen az a bizonyos thriller. Az I See You decemberi megjelenésével némiképp pótolta ezt, mert egy kiválóan szerkesztett történetet hoz a nézők elé, ami mindvégig a képernyőre szegezi a néző tekintetét.

 

A történet kezdetén megtudjuk, hogy a középkorú Jackie Harper (Helen Hunt) bizony nem volt rendes feleség, ugyanis a hűtlenség bűnébe esett. Férje, Greg (Jon Tenney) és fia (Judah Lewis) nem teszik könnyűvé számára a mindennapokat, mert bármennyire is igyekszik jóvátenni botlását, nem bocsátanak meg neki egykönnyen.

Idegességét az is fokozza, hogy szokatlan dolgokat tapasztal a családi házban, valamilyen furcsa jelenlétet; a tévé magától bekapcsol, eltűnnek tárgyak, stb. A feszültséget csak fokozza, hogy a férj, aki rendőrnyomozó, igen elfoglalt és stresszes, mert a városban sorozatgyilkos tevékenykedik, aki több kisfiút is elrabolt a közelmúltban.

A film első felében a Harper családot figyelhetjük meg, és folyamatosan újabb és újabb kérdések születnek majd a fejünkben; vajon merre halad majd a történet, és mi lesz a végkifejlet. A második részben a film nagy változáson megy keresztül, amit egyaránt érzékelhetünk a kamerakezelésben (ez a rész kézi kamerás) és a film általános hangulatában is. A filmek ez a nagyjából húsz perce nem túl izgalmas, azonban számos kérdést megválaszol mindabból, amit a film korábban felvezetett, így a történet misztikussága itt elveszik: megtudjuk, mi okozza a házbeli furcsa történéseket, és innentől csak a krimire koncentrálhatunk. A harmadik részben az írók összefűzték a különböző történetszálakat, a hangulat ismét komollyá válik, mi több, borzongatóvá, és nagyon sötétté.

Az I See You titka talán abban rejlik, hogy egy teljesen kerek, minden kérdést megválaszoló történetet kapunk, és ez bizonyos filmek esetében kielégítő érzést nyújt a néző számára. Az I See You nem az a fajta thriller, ami el akar gondolkodtatni bármiről, vagy értéket közvetíteni: egyszerűen meg akar lepni fordulataival, borzongatni akar a szereplők viselkedésével és szórakoztatni.

Mindehhez hozzásegít az újszerű, technikásan szerkesztett és igen hatásos zene is (bár esetemben nem érte el azt a hatást, amit gondolom szerettek volna, de bizonyos pillanatokat nagyon jól elkaptak), és a színészi játék, ami egyedül Helen Hunt esetében bizonyul kevésnek és súlytalannak. A film plakátja alapján horrornak hihetnénk az I See You-t, de mint az eddig leírtakból is kiderülhet, sokkal inkább nevezném egy erős thrillernek; ami a maga rövidnek számító, 98 perces játékidejében kellemesen nyomasztó hangulatot hoz létre a nézőben, amit csak a fordulatok okozta meglepetések fognak megtörni, vagy éppen fokozni.

Dicséretére válik a film okos történetvezetése, amit bár makulátlannak vagy mélynek éppen nem neveznék, de ha csak évente egy ilyen okosan megírt filmet bemutatnának, én már elégedett lennék. Hozzátartozik azonban, hogy türelmet kér a nézőtől, hogy a végén mindenre választ fog kapni és ki lesz elégítve a kíváncsisága, és ez a mai, rohanó és rossz filmekkel teli világban merész vállalás. De az I See You meghálálja a néző bizalmát, aki cserébe valószínűleg többször is meg fogja nézni (vagy legalábbis visszateker majd bizonyos részeket).

Kinek ajánljuk: Krimi- és sötét tónusú thrillerek kedvelői ne hagyják ki!

Értékelés: 8/10

Blissenobiarella