Igaz történet alapján: A Szőllősi-gyilkosság

Szőllősi György, a csillebérci rém Csillebérc, 1962 nyara. Egy levágott fejű női holttest fekszik a bokorban, nem messze a túrázók kedvelt erdei útvonalától. Néhány hónappal korábban egy huszonkét éves acélgyári melósnak elege lesz a rongyos életből és úgy dönt, kiveszi a részét a jóból. Ez egyelőre kissé zavarosnak tűnhet, de az alábbi cikkben minden részlet a helyére fog kerülni. Következzen Szőllősi György, más néven a csillebérci rém története!

 

A kezdetek

Szőllősi György Nyírgyulajon, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében született, meglehetősen szegény családban. Csupán nyolc általánost végzett, majd a Borsodnádasdi Lemezműveknél helyezkedett el, mint segédmunkás. Tizennyolc évesen fogta szerény cókmókját és Budapestre költözött a jobb élet reményében, ám a fővárosban is csak gyári munkát kapott. Dolgozott a Kőbányai Téglagyárban, aztán ugyancsak Kőbányán, a Sörgyárban, végül a Váci úti Acélöntő és Csőgyárban kötött ki, mint lakatos. Hamar belátta, hogy anyagi helyzete így nem fog javulni. S ami még jobban elkeserítette, hogy bár nagyon szeretett volna ismerkedni, a vézna és nem túl jókképű fiúval nem álltak szóba a nők.

 

Egy előkelő idegen

Volt mégis egy előnyös tulajdonsága, az éleslátás: felismerte, hogy a magyar lányok rajonganak a külföldiekért. Nem csoda, hiszen akkoriban a Vasfüggönyön innen igazi kuriózumnak számítottak, pláne a nem szocialista országokból érkezők. Szőllősi ezért azt eszelte ki, hogy idegenből származó, magas beosztású személynek adja ki magát, s élvezni fogja az életet, kerül, amibe kerül! És hát mindez nagyon sokba került: havi fizetéséből mindössze néhány napra futotta csak drága éttermekre, bárokra, szállodákra, és taxira, illetve arra, hogy egyáltalán felöltözzön valahogy. Viszont a dolog működött, ő is népes rajongótáborra tett szert. Hogy hitelesebb legyen, vásárolt néhány szótárt, s a belőlük tanult kifejezésekkel imponált a hölgyeknek. Identitását váltogatta: hol lengyel, hol izraeli állampolgár bőrébe bújt, foglalkozását tekintve pedig volt kereskedelmi utazó, diplomata, tisztviselő. Gyakran állította azt, hogy édesapja Washingtonban él és igen jómódú. Több álnevet használt, például: Jan Pokozochky, Viktor Jarosinszki, Edman Viktor vagy Grossmann Viktor.

Szerepét kitűnően játszotta, ám egyízben majdnem lebukott, amikor aktuális menyasszonya, Zólyomi Ilona számára gyanús lett viselkedése. A lány egyik randevújuk után hazáig követte. A célállomás nem nagykövetség vagy drága hotel volt, hanem egy átlagos bérház a Rákóczi úton. Amikor pedig kifaggatta a házmestert, fény derült arra, hogy a prominens úrfi valójában csak egy acélgyári munkás. Ilona másnap szakított Szőllősivel, aki annyira megharagudott, hogy elhatározta, bosszút áll. Egy üveg vermutot küldetett volt kedvesének “engesztelő ajándék” gyanánt, de Ilonát most sem hagyta cserben hatodik érzéke: észrevette, hogy az italt már felbontották, így csak jelképesen dugta bele a nyelvét, ami utána napokra érzéketlenné vált. Az üveget és tartalmát aztán átadta a rendőrségnek, és milyen szerencse, mert mint utóbb kiderült, nagy mennyiségű sósav volt belekeverve. Zólyomi Ilona megúszta, ám valaki más nem tudta elkerülni a tragikus végzetet.

 

részlet a Jó estét nyár, jó estét szerelem című filmből

 

A csillebérci rém

Szőllősi 1962. május végén a siófoki SZOT üdülőben nyaralt. Itt ismerkedett meg Sánta Ildikóval, az akkor huszonöt esztendős könyvelővel, aki szintén szabadságát töltötte éppen. A fiatalember ismét felöltötte a messziről érkezett úr maskaráját, és kezdetét vette a költséges udvarlás. A dolog jól haladt, aztán az események váratlan fordulatot vettek. Július 11-én a pár együtt vacsorázott a csillebérci Vörös Csillag szálló éttermében. Utána a fiú sétára invitálta barátnőjét azzal a rejtett szándékkal, hogy egy félreeső helyen szeretkezzenek, de Ildikónak ehhez nem volt kedve. Épp ellenkezőleg, ő is, akárcsak elődje, megsejtette, hogy lovagja nem egészen az, akinek mutatja magát, és észrevételeinek hangot is adott. Az ál-diplomata ekkor ismét dühbe jött, és egy sötét, fás-bokros helyen előrántotta borotvapengéjét, majd elvágta Ildikó torkát. Az indulat tudatszűkítő hatása alatt úgy belemerült a tevékenységébe, hogy le is vágta áldozatának a fejét, sőt, eltervezte, hogy egész testét feldarabolja, ám borotvája végül kicsorbult. Nem sokkal később mindent hátrahagyva távozott a helyszínről, taxiba szállt és hazavitette magát. Útközben bőbeszédű volt, elmondta a sofőrnek, hogy egy lánnyal randevúzott, amikor valaki rájuk támadt, és verekedés lett a dolog vége. A taxisnak ez a história akkor lett gyanús, amikor Szőllősi fizetett és kiszállt a kocsiból, ruháján ugyanis olyan nagy mennyiségű vér volt, hogy az nem származhatott puszta verekedésből. Így hát értesítette a rendőrséget.

Július 12-én Szőllősi a csillebérci tetthelyre vitte egyik barátját és ott megmutatta neki a brutálisan kivégzett lányt. Közölte továbbá azt is, hogy nem csak kése, de pisztolya is van, valamint, hogy sok pénzzel tartoznak neki és ha nem adják meg, abból nagy baj lesz. Lőfegyvert akkoriban nem tarthatott csak úgy akárki, ezért a barát totálisan berezelt, nem mert szólni a hatóságoknak. Egyelőre. Sánta Ildikó földi maradványaira végül egy gyógyszerész és kedvese akadtak rá, amikor arra kirándultak. Amint a szemük elé tárult a borzalmas látvány, lerohantak az úttörővasúthoz, ahol az állomásfőnök segítségével hívták ki a rendőröket. A környéket rövid időn belül ellepték a nyomozók. Átkutattak minden szegletet, s a holttest körül szétszórva több jelentős bizonyítékot találtak. Előkerült a levágott fej, a lány táskája, és persze a gyilkos fegyver is. Mivel Ildikó iratai, pénze, sőt, a nyakában lógó aranylánc is megvolt, a rablógyilkosságot kizárták.

 

az áldozat

az áldozat

 

Nyomozás, vizsgálat, kihallgatások

Mivel hamar fény derült az áldozat kilétére, a nyomozók felkeresték annak főbérlőjét, akinél 1955 óta lakott. A férfi elmondta, hogy a Fővárosi Cipőkészítő Vállalatnál dolgozott, továbbá rendes, megbízható teremtésnek ismerte, aki jó családból származik és tartózkodik mindenféle kicsapongástól. A vállalat dolgozói is kihallgatásra kerültek, egyik közvetlen kolléganője megerősítette, hogy józanéletű lány volt, akinek a jelek szerint még nem volt dolga férfival. Nagy megdöbbentést keltett, amikor az orvosszakértői vizsgálaton bebizonyosodott, hogy az áldozat már többször élt nemi életet, sőt, a közelmúltban abortuszon is átesett. Visszatérve a kolléganőre és a főbérlőre, mindketten beszámoltak arról, hogy Ildikót többször kereste telefonon egy akcentussal beszélő férfi. Ami a helyszínen talált borotvát illeti, kiderült, melyik üzletből származik. Akkoriban ezeket a cikkeket nem tömeggyártásban készítették, tehát könnyebb volt nyomon követni a származását. A szálak egy Lenin-körúti üzletbe vezettek, ahol az eladó emlékezett is a vásárlóra, a személyleírás alapján egy alacsony, vékony testalkatú és kifejezetten rosszarcú fiú vette az eszközt. A hurok tehát egyre szorosabb lett Szőllősi nyaka körül.

Az áttörést július 14-e hozta meg, amikor váratlan szerencse hullott a hekusok ölébe: Szőllősi barátját nem hagyta nyugodni a lelkiismerete, s összeszedve minden bátorságát, bement a VII. kerületi őrsre feljelentést tenni. Innen már felgyorsultak az események: még aznep este bilincsben vitték el a gyilkost albérletéből. A házmester kihallgatásakor kiderült, hogy bár rendes, dolgos fiúnak ismerte, a férfi elmondta, hogy a gyilkosság éjszakáján furcsán viselkedett: nagyon későn, vagy inkább korán, hajnali kettőkot ért haza és kapupénzt sem fizetett, szó nélkül elrohant. (Az ötvenes, hatvanas években a régi bérházak kapuját éjszakára bezárták, aki a záróra után ki-be akart közlekedni, a házmesternek kellett fizessen ú.n. kapupénzt.) A Szőllősivel kapcsolatba került lányok, éttermi pincérek, pultosok, taxisofőrök mind kaptak behívót a kihallgatásra. Egy ponton aztán a szélhámos ifjú megtört, és mindent bevallott.

 

Csillebérc anno

 

Tárgyalás, ítélet, kivégzés

Ahogy azt már megszokhattuk, az ügyben teljes hírzárlatot rendeltek el. Csupán két apró cikket lehetett olvasni az egészről, egyiket a Népszabadság, másikat a Népszava eldugott hasábjain. Persze hírzárlat ide vagy oda, a szeptember 28-án és 29-én tartott bírósági tárgyalás teltházas volt, sőt, lincshangulat uralkodott az egybegyűltek között. A felfokozott állapotokat csak az október 1-jén kihirdetett halálos ítélet volt képes lenyugtatni. Mivel az elmeszakértői vizsgálat egyértelműen kimondta, hogy a vádlott teljesen tudatában volt annak, amit cselekszik, azaz bármiféle elmezavar kizárható, így felmentésnek nem volt helye. Szőllősi Györgyöt 1962. december 12-én felakasztották.

Szőllősi György

Szőllősi György

 

Szőllősi György a popkultúrában

A csillebérci rém legendája több írót is foglalkoztatott: Dr. Láposi Lőrinc a Feldarabolt áldozatok és a Megcsonkított hullák című könyveiben értekezik róla, Vedres Géza Ölelő gyilkos című könyvében írja meg történetét. Ha pedig azt mondom: Jó estét nyár, jó estét szerelem, akkor  Fejes Endre 1969-es regénye juthat az olvasó eszébe. Érdekesség, hogy ebben a történetben a főhős görög diplomatának adja ki magát, a rendőrségi jelentésekben ilyesmi nem szerepel. Az író valószínűleg politikai megfontolásból választotta az akkor semleges, ám a magyarok számára igen vonzó Görögországot a művéhez.

 

A könyvnek 1972-ben elkészült a filmes adaptációja is, azonos névvel, ezt Szőnyi G. Sándor és Marton László rendezték. A szereplőgárda kiváló: Harsányi Gábor alakítja a talán túlzottan is karizmatikusra sikerült főszereplőt, Tordai Teri a bájos áldozatot, de a mellékszereplők dicsősége sem csekélyebb: Halász Judit, Tolnay Klári, Tábori Nóra, Kállai Ferenc, Törőcsik Mari (és még sorolhatnám!) játéka is pazar. A film fekete-fehérben készült, emiatt a hangulata kellőképpen nyomasztó, s erre a zenék is rátesznek egy lapáttal. Egy szó mint száz, a 88 perces dráma komoly hatással tud lenni a nézőre.

 

 

 

 

Értékelés: 8/10

 

Norka

Be the first to comment on "Igaz történet alapján: A Szőllősi-gyilkosság"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.