Serial Chillers LI: Dr. Susszer Frigyes, a balatoni darabolós gyilkos

1958. augusztus 4-én, reggel Kovács Jenőné éppen a balatonberényi halászcsárda mögött mosott, amikor a víz egy, nagyjából huszonöt literes bádogkannát sodort a part irányába. Az emberi kíváncsiság nem ismer határt, ezért gondolta, kihalássza, ám egyedül nem sikerült neki, mert a kanna rettenetesen nehéz volt. Végül segítséggel (az asszony fia és néhány helyi személyében) kiráncigálták a partra a kiszemelt tárgyat, de amit benne találtak, attól mindenkinek elakadt a lélegzete!

A tárolóedényben szétázott, rothadó húsdarabok voltak, amit először lóhúsnak véltek, ám hamarosan kiderült, hogy emberi maradványokról van szó, fonállal gondosan összekötözve, a fonálvégek pedig egy jellegzetes csomóval voltak ellátva. A balatonberényi körorvos jegyzőkönyve szerint ezek egy női testből származnak, a darabok ugyanahhoz a személyhez tartoznak. Az áldozat nagyjából húsz és negyven év közötti lehetett, százhetven centiméter magas és a zsírszövetek mennyisége alapján megállapítható, hogy testalkata molett volt. A tettes minden bizonnyal rendelkezett anatómia-ismeretekkel, mert a holttestet szakszerűen darabolta fel és varrta össze. Érdekesség, hogy a feldarabolt részeket ki is véreztette és egy ideig áztatta, nyilván azért, hogy később ne lehessen a vérvizsgálatot elvégezni. A lehetséges elkövetők köre akkor szűkült, amikor a szakértők megállapították, hogy a testrészeket összekötő fonalat kizárólag az Angyalföldi Zsinórgyárban készítik, és orvosok, valamint állatorvosok használták akkoriban sebek összevarrásához, utóbbiak viszont nem alkalmazzák azt a jellegzetes csomót, amit a fonál végére kötöttek.

Balaton-part

Három nappal később, augusztus 7-én, Budapesten, a Marx-téren (ma Nyugati-tér), a Tejvendéglő előtti nyilvános wc-ből egy levágott női kézfej is előkerült, leázott körmökkel, egy barna színű, KÖZÉRT-felirítú zacskóba csomagolva. A rendőrség eleinte tanácstalanul állt az ügy előtt, de később megmutatkozott a kapcsolat a balatonberényi gyilkossággal, ugyanis az elkövetés módja megegyezett, az áldozat pedig szintén nő volt, és mivel akkoriban nem jutott minden napra gyilkosság, hamar össze tudták kapcsolni a két esetet. (Nyilvánvaló, hogy a tettes azért rejtette el a fővárosban a levágott kézfejet, hogy megtévessze a törvény embereit.)

Vissza a Balatonra! A nyomozók Balatonberényt és környékét átfésülték, különös hangsúlyt fektetve a tó belsejére: hálókkal kutakodtak, hátha újabb testrészeket vagy akár holttestet találnak, a honvédség a nádast fésülte át, ám hiába, egyebet nem találtak. Ami pedig a szárazföldet illeti, sem a helyi lakosok, sem az ott nyaralók nem tudtak információval szolgálni a hatóság embereinek. A nyomozást kiterjesztették egész Somogy, Veszprém és Zala megyére, eltűnt lányok, asszonyok után kutatva.

Augusztus 16-án jelentkezett négy tanú, név szerint Brassai Elemér, Brassai Ignácné, Brassai Lívia és Száraz Nándorné, a balatonberényi rendőrkapitányságon, akik azt állították, hogy augusztus 2-án, este egy Fiat Toppolinót láttak a parton. Ne feledjük, az ötvenes években járunk, egy nyugati autó azonnal szemet szúrt mindenkinek! Így vezettek el a szálak Dr. Susszer Frigyeshez, az akkor hatvan esztendős, Pacsa településen élő körzeti orvoshoz.

Dr. Susszer Frigyes élete igen kalandosnak volt mondható. Miután végzett az orvosi egyetemen, Budapesten dolgozott különböző kórházakban. Első feleségével Nógrádverőcére költöztek, ám néhány év múlva elváltak. Második felesége, név szerint Franyó Anna, Rudabányára volt való, így a férfi leköltözött a borsodi településre. Az asszonynak a korábbi házasságából már volt egy lánya, Tótpál Jolán, az orvossal közösen pedig egy fiuk született 1950-ben. A problémák akkor kezdődtek, amikor Jolán elkezdett nőiesedni, s nevelőapjának megakadt rajta a szeme. Ha még csak megakadt volna! Ők ketten viszonyba kezdtek egymással, ami akkoriban óriási botránynak számított.

Tótpál Jolán

Hogy elejét vegyék a rosszindulatú pletykáknak és megvetésnek, Susszer és az akkor tizenhét éves nevelt lánya az ország másik felébe, előbb Nagykanizsára, majd a szintén Zala-megyében található Pacsára költöztek. A lány személyleírása, egészen pontosan az, hogy molett testalkatú volt, illett a kannában talált áldozatéra. Ám ez egyelőre még kevésnek bizonyult. Mindemellett két nyomozó egy súlyos hibát is elkövetett, mégpedig azt, hogy az általuk felvett jegyzőkönyvbe azt írták, Tótpál Jolán augusztus 26-án maga jelentkezett át egy budapesti lakcímre, a Lenin körút 85 alá. A valóságban az történt, hogy ezt Susszer intézte, ám ennyi elég is volt ahhoz, hogy ne a lányt tekintsék áldozatnak. És ez így is maradt volna, hacsak Susszer nem követett volna el öngyilkosságot, ám a dolgok másképpen alakultak.

Szeptember 20-án este az orvos tetemes mennyiségű gyógyszert, morfiumot, Domopont, Sevenalt és Domatrint fecskendezett magába, a zalaegerszegi Arany Bárány szálló egyik szobájában. Ekkora adag bárkivel percek alatt végzett volna, ám Susszer szervezete túlságosan erősnek bizonyult és csak öt nappal később vesztette életét a zalaegerszegi kórházban, a sok fekvés és legyengült immunrendszere miatt fellépő tüdőgyulladás következtében. Ez az öt nap elegendő volt ahhoz, hogy ismét gyanúba keveredjen. A nyomozók őt ugyan nem tudták kihallgatni állapota miatt, ám előkerült Susszer felesége, azaz Tótpál Jolán édesanyja, és mondott érdekes dolgokat a nyomozóknak.

Elmondta lánya és a férfi viszonyát, és azt is, hogy az orvos nem akart elválni, mert akkor vagyonát el kellett volna feleznie az asszonnyal, tehát inkább elkezdte módszeresen mérgezni őt, hogy ilyen módon szabaduljon meg tőle. Franyó Anna életét édesanyja váratlan látogatása mentette meg, aki az ágyban fekvő nőhöz azonnal mentőt hívott. Miután jobban lett és kikerült a kórházból, a nő mégis beadta a válókeresetet, Susszer és Tótpál Jolán pedig összepakoltak és elköltöztek, hogy új életet kezdjenek. A mérgezéses incidenst követően az orvosi kamara fél évre bevonta Susszer engedélyét, ám ő ennek ellenére tovább praktizált, gondolván, az ország túlsó felében úgysem ismeri őt senki és nem is ellenőrzik.

Bár eleinte minden harmonikusan alakult, egy idő után elkezdte nevelt lányát is mérgezni. A pontos indíték mai napig ismeretlen, a szakértők féltékenységre is gyanakodtak, illetve annak ellenkezőjére is, hogy Susszer megunta a lányt, mindenesetre Tótpál Jolánnak már nem volt akkora szerencséje, mint édesanyjának: 1958. július 29-én elhunyt. Innen már nem nehéz kitalálni, mi történt. Az orvos feldarabolta a lány testét, a maradványokat összekötözte, és a kannába rejtette, majd alaposan feltakarított maga után a pacsai lakásban. Két nappal később kocsijával – azzal a bizonyos Fiat Toppolinóval – lehajtott a Balaton-partra, majd a vízbe hajította a kannát. A férfi ezután elintézte a lány kijelentkezését a lakásából és bejelentkezett egy budapesti címre, a Lenin körút 85-be. A fővárosban megszabadult a levágott kéztől is, majd hazaérve elkezdte terjeszteni ismerősei között, hogy nevelt lánya elköltözött tőle. Susszer volt feleségének is írt egy megható levelet, amelyben kérte, térjen vissza hozzá, költözzön Pacsára, s az asszony rövid mérlegelés után végül beleegyezett. Megérkezve azonban gyanússá vált neki, hogy lánya elköltözött, ám a holmiját (ruháit és kedvenc használati tárgyait) otthagyta a házban. Franyó Anna először azt hitte, lánya disszidált, már csak azért is, mert férje folyamatosan csak azt hajtogatta, hogy “Joli már nem fog visszajönni”, illetve még arra is kérte a nőt, hogy ne menjen el a rendőrségre, ne tegyen bejelentést.

Susszer viselkedése nem csak feleségének szúrt szemet, hanem néhány a falubélieknek is. A gyilkosság napján gorombán elzavart két beteget, akik sürgős vizsgálatra csöngettek be hozzá. A szomszédok látták, hogy lázasan, szinte megszállottan takarít a konyhában, illetve a helyi patikus és felesége is beugrottak hozzá egy rövid időre, s amikor rákérdeztek Jolán hollétére, Susszer azt válaszolta, hogy kint van a konyhában, a helyiség azonban sötét volt és semmi mozgás nem mutatkozott odabent. A gyilkosság másnapján a szokásos két adag ebéd helyett csak egyet hozatott a település napközi-otthonának menzájáról.

Haldoklása napjaiban a rendőrök megtalálták Susszer búcsúleveleit. Írt rokonainak, barátainak, a rendőrségnek és feleségének is. Ez utóbbi sokkal részletesebb, mint a többi, ebben elejtett néhány árulkodó mondatot, ami arra utalt, hogy nevelt lányával valami borzasztó dolog történt. A házkutatás során, amelyet a nyomozók a pacsai lakásban végeztek, minden eszközt megtaláltak, amivel a gyilkosságot elkövette, valamint azokat a gyógyszereket is, amelyekkel mérgezte a két nőt. A gyógyszerek mellett azok megrendelőlapjait is ott találták, ezek az általánosnál jóval nagyobb mennyiséget jegyeztek, például morfiumból. Bár Susszer a gyilkosság után alaposan feltakarított, a konyhában egy korabeli, benzines eljárással megállapították azt is, hogy valószínűleg véres lehetett a padló, és ha ez még nem lenne elég, a garázsban találtak ugyanolyan bádogkannákat, mint amelybe a feldarabolt holttestet elrejtették. A néhai orvos még életében elkezdte terjeszteni magáról, hogy prosztatarákban szenved, ezt beleírta búcsúleveleibe is, de a halála utáni boncoláson kiderült, ebből semmi sem igaz, a férfi makk-egészséges volt.

Dr. Susszer Frigyes orvosi táskája a házkutatáskor

Tótpál Jolán levágott fejét 1958 szeptember 30-án találták meg a Bak község határában lévő erdőben, egy 20 kg-s bazaltkő alatt egy faládában. A fejhez nevelőapja mellékelte a lány fésűjét és egy szál virágot. A tett helyszínére egy zalai taxisofőr beszámolója vezette el a hatóság embereit. Egy ugyancsak korabeli eljárással sikerült megállapítani, hogy a levágott fej kihez tartozik, mégpedig úgy, hogy egy, a koponyacsontról készült fotóra ráfényképezték a lány arcképét. A méretek és az arccsontok elhelyezkedése megegyezett. Ez ma már elavultnak számít, annak idején azonban igen hasznosnak bizonyult.

A Zalai Hírlap mélységesen hallgatott az esetről, a helyieket sem tájékoztatták egyáltalán, mindenki csak találgatni tudott, mi történhetett, illetve pletykák kaptak szárnyra a Balaton partján, éjszaka portyázó kéjgyilkosról.

Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta napjainkban újra megvizsgálta az esetet és utólagosan felállított egy szakvéleményt, amely megállapította, hogy nem csak Susszer, hanem az egész család kóros elmeállapotban szenvedett. Susszer hirtelen haragú, agresszív ember volt, emellett morfiumfüggő. Pszichopata azonban mégsem lehetett, ugyanis valószínűleg érezhetett bűntudatot, miután véghez vitte szörnyű tettét, erre utal többek között az öngyilkossága is. Franyó Anna traumatizált és Stockholm-szindrómás volt, valószínűleg már az előző házasságában is szenvedett, Tótpál Jolánnak pedig a szüleivel, de főleg az anyjával való rossz kapcsolata miatt sérült és torzult a személyisége. Kereste a szeretetet és az elfogadást, de nem voltak erkölcsi gátjai, ezért bonyolódott bele saját nevelőapjával a viszonyba.

A balatoni darabolós gyilkosról Dr. Bodor Endre részletesen ír az 1965-ben kiadott, 20 év a nép szolgálatában című sorozatának első kötetében, az Élet elleni bűncselekményekben.

Norka

moly moly.hu logo

Be the first to comment on "Serial Chillers LI: Dr. Susszer Frigyes, a balatoni darabolós gyilkos"

Leave a comment

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.