What We Do In The Shadows – 2. évad (2020)
Mivel szerkesztőségünkben hatalmas rajongás övezi Taika Waiti és Jemaine Clement duójának 2014-ben készült fergeteges ál-dokumentarista stílusú horror-komédiáját, így aztán nem csoda, hogy annak szenzációs alapötletéből kiinduló szériának sem tudtunk ellenállni. A 2019-ben startolt sorozat immáron második szezonját élvezhettük végig, olyan vendégszereplőkkel felütve, mint Mark Hamill, Haley Joel Osment (Hatodik érzék) vagy Benedict Wong (Doctor Strange). (more…)
A 
A távol-keleti horrorfilm-gyártás aranykora az ezredforduló környékére tehető. A ’90-es évek végén és a 2000-es évek elején szinte csak arany termett Ázsiában, a felhozatalban hemzsegtek az időtálló alkotások. A legaktívabb egyértelműen Japán volt, az ezüstérem Dél-Koreát illeti meg, de szinte mindegyik helyi ország hozzájárult a klasszikus rémfilmek repertoárjának bővüléséhez.
Több mint érdekes elegynek tűnik a (Hegylakó első két részét készítő) Russell Mulcahy által írt és rendezett amerikai-luxemburgi-angol-német fantasy-kaland-horror, legalábbis a rengeteg felsorolt nemzetből ez jön le. Vagy csak egy pénzügyileg nehezen összetákolt óriási katyvaszként funkcionáló produkcióhoz van szerencsénk, amely maga sem tudja rendesen behatárolni a zsánerét, és mindenbe belekap, ami csak kicsit is érdekes vagy elérhető. 
Ha a horrorfilmek világát nézzük, Új-Zéland elég sok mindent adott nekünk. Elég csak Peter Jackson humoros, belekben gazdag munkásságára gondolni (
A slender man után egy újabb kitalált, az interneten szinte vírusként terjedő urbán legendából készült film. Ezúttal a két, egymásra merőlegesen helyezett ceruza SI és a NO mezők feletti mozgatásával lehetséges egy mexikói démont megidézni, és elsőre bármekkora hülyeségnek is tűnhet, az USA-ban már ennek tulajdonított gyilkosság is történt a tinik körében. Ez a ziccer pedig csak nem hagyható ki egy olcsó produkció keretében, nemde ?! 
Kanadai produkciónk semmiféle eredetiséget sem tud felmutatni – maximum egy fura átkot, amit pont egy hormonoktól fűtött, kamaszodó, tizenhárom éves kissrác tud megszüntetni, illetve érdekesség lehet még, hogy a fáma szerint, ha iszol az áldozat véréből, akkor jóból bizony rossz vérfarkassá válsz -, amit viszont ezenkívül nyújtani tud, az nem nagy eresztés. Ebből kifolyólag pedig nem kell túl sokat várni tőle, viszont egyszer azért meg lehet nézni. 
Az indiai filmeket leginkább a szín kavalkád, a teljesen random, számunkra érthetetlenül oda nem illő rögtönzött zenés-táncos betétek jellemzik. Még az akciókba is belecsempészik ezeket a jeleneteket, mikor kis romantika, vagy belső monológ kifejtésére kerülne sor. Láttam már horrort is Indiából, ezért a Horror Story-tól is valami hasonlót vártam el, és szerencsére nem jött be a számításom.