család

H. G. Wells: Dr. Moreau szigete, avagy Robinson találkozása Frankenstein szörnyével (újragondolva)

Wells munkásságát nem éppen a horrorral szokás azonosítani. Neve leginkább úgy maradt fenn az utókornak, mint az időutazás koncepciójának egyik előfutára és népszerűsítője (Az időgép), a tudományok árnyoldalát bemutató és abból…

kemper

Serial Chillers XLI.: Edmund Kemper

A Serial Chillers rovat bár az utóbbi évben már ritkábban jelent meg, mint a kezdetekkor, még korántsem fogyott ki az alapanyagul szolgáló rémtettekből. Ezúttal ismét egy hírhedt gyilkost veszünk górcső…

Sweet Home 1. évad (2020)

Kedvenc N-betűs streaming szolgáltatónknak hála ismét egy újabb, intelligens módon szórakoztató dél-koreai sorozatot tekinthetünk meg otthonunkban. A produkció eredetileg 2017 és 2020 között webtoonként, vagyis online platformon sugárzott animációs képregény-szériaként…

Uncle Peckerhead

Uncle Peckerhead (2020)

A 21. században a horror műfaja többször bebizonyította, hogy továbbra is remekül rezonál az aktuális társadalmi problémákra. A mesterfokra emelt önreflexió egy nagy adag rettegéssel megspékelve továbbra is hatásos koktél,…

terror franklin

Igaz történet alapján: Terror, avagy az elveszett Franklin-expedíció története

A kanadai irodalom újra és újra elmesélt története az, amelyre Dan Simmons világhírűvé vált bestsellere, és az abból készült 2018-as sorozat ismét ráirányította az egész világ figyelmét. Cikkünkben a Terror…

Josh Malerman: Malorie (2020)

Josh Malerman a zeneszerzőből lett író váratlanul és nagy sikerrel robbant be az irodalom világába. Első regénye a Madarak a dobozban komoly elismeréseket ért el nemcsak az olvasók körében, de…

Azilum különszám: Árnyak az időn túlról 3. (szerk. Somogyi Gábor)

Míg az első kötet az 1920 és 1960 közötti évekre koncentrált, a másodikban már az 1960 és 1980 között készült lovecraft-i iszonyattal foglalkozó műveket olvashatunk, az Azilum magazin különszámaként megjelent…

Sky Sharks (2020)

Bár már bőven akadtak előfutárok a Shock Waves (1977) vagy a Zombie Lake (1981) képében, igazából 2009 volt az az év, amikor a náci zombik a Dead Snow-nak köszönhetően egyszerre…

Szintén zenész?! – avagy – Énekesek, előadók és zenészek a horrorfilmekben

Fanatikus horror-rajongóként mindig mosolyt csal az arcomra, ha valamelyik ismert énekes vagy zenész tűnik fel egy-egy ilyen zsánerű produkcióban. Azt legtöbbször csak sejteni lehet, hogy csupán csak “véletlenül” keveredett oda…

2021 top 25 legjobban várt horrorfilm

2021 – Top 25 legjobban várt horrorfilm (és sorozat)

Az elmúlt esztendő sok mindennek nevezhető, de átlagosnak semmiképpen sem. Az életünk minden területére hatalmas bélyeget nyomó járvány természetesen a filmipart is erősen érintette, 2020 alapjaiban változtatta meg a következő…

The Mortuary Collection (2019)

Az év utolsó napjaiban végre egy olyan horror-antológiára sikerült bukkannom, amelyre már régóta vágytam – átlag felett szórakoztató és majdhogynem hibátlan gyűjteménye ez a különféle műfajú (szörnyes horror, egyetemi szatíra,…

2020 Top 10 horror – Szerkesztőségi toplista

2020 gyatra év volt nagyon sokunk számára, és a pandémia hatással volt a filmiparra is – bemutatók maradtak el, forgatások álltak le a világjárvány miatt, így bizonyosan több évbe fog…

Interview with Uwe Boll, Part III – movies, video games, critics

We have arrived to the final part of our nearly two-hour interview with Dr. Uwe Boll (you can read the previous two sections here and here), and at the same…

Interview with Uwe Boll, Part II – Politics and Postal

Our nearly two-hour interview with Dr. Uwe Boll has been broken down into three parts due to its length, at the end of which you can also expect a very…

Interview with Uwe Boll, Part I – Uwe Boll Returns!

Uwe Boll is back! CineGore interviewed one of the most original, most divisive directors. Our editors Zoo_Lee and Fixxerx had a two-hour informal conversation with Dr. Boll – thanks again…

Relic (2020)

relicE fórumon nem először zengünk ódákat az ausztrál horrorfilm-gyártásról. Az ország, ahol egészen a ’70-es évekig tiltva volt ez a műfaj, azóta nagyhatalommá vált, és az ausztrál művek között olyan, rövid úton hivatkozott klasszikussá vált darabokat is megtalálunk, mint például a The Babadook. A Relic 2020 egyik legváratlanabb, talán legkülönlegesebb horrorja, ami tovább öregbíti a szigetország hírnevét a zsánerben.

(more…)


Esernyő Akadémia 3 – Feledés Hotel (2020)

A képregényt kiagyaló szerző, a My Chemical Romance énekeseként is elhíresült Gerard Way már rögtön a második kötet után, 2009-ben bejelentette a harmadik epizódot, azonban a végleges megjelenésre egészen 2019-ig kellett várni. Szerencsére a magyar rajongótábor ebből mit sem vett észre, ugyanis a Vad Virágok Könyvműhelynek hála a Dallas című epizód után csupán alig egy év telt el, és máris kezünkbe foghattuk a diszfunkcionális családban felnőtt, szuperképességgel rendelkező testvérek legújabb frenetikus kalandját!

(more…)


Ready Or Not (2019) (Aki bújt)

Bár Matt Bettinelli-Olpin és Tyler Gillett rendező-párosa (Az ördög ivadéka) nem találja fel a spanyolviaszt, mégis baromi szórakoztatóra sikerült ez a másfél órás produkciójuk, mely egy újabb darabja a hazai mozikban egyre nagyobb számban a közönség elé tárt horror zsánerű moziknak. Alapvetően a fekete humorból kibontakozó morbid szituációja az, ami elviszi a hátán a filmet, bár az is igaz, hogy jópofa szereplők és az ara vagány karaktere nélkül csak fele olyan élvezhető lenne, mint amilyenre végül sikerült. Szóval, ha eladósorban lévő lány vagy, csak annyit mondanék: jól nézd meg, hova házasodsz!

(more…)


Dementia 13 (2017)

Remake-ek, remake-ek, remake-ek. Idén februárban egy egész hetet szenteltünk ennek a nemcsak a horror berkein belül burjánzó hóbortnak. Az akkor felsoroltak között volt jó néhány, amelynek létrejöttét a márkanévből való némi további pénz kiszivattyúzásán kívül semmi sem indokolta és persze néhány olyan is, aminél a vérfrissítés bizony jót tett a sok éves, egy egészen más kor standardjai szerint készült filmnek. Egy film felújítása, újragondolása természetesen nem eleve ördögtől való ötlet, különösen ha egy klasszikus történettel egy új korosztályt céloznak meg az alkotók, akik az eredeti, sok esetben évtizedekkel korábban készült film elé már nem hajlandóak leülni. Hasonló volt a helyzet Francis Ford Coppola 1963-ban készült Dementia 13 című kis költségvetésű horrorjával is, melyet Richard LeMay rendező igyekezett továbbörökíteni az utókor számára 2017-es újragondolásával. Ha azt mondjuk azonban, hogy Coppola eredetije is igencsak vegyes fogadtatásban részesült a maga idejében, LeMay újrázásánál már nem élhetünk az eufemizmus ezen frázisával, ha értékelni akarjuk.

(more…)


Dogtooth ((Kynodontas)) (2009) (Kutyafog)

Yorgos Lanthimos író-rendező A homárral és az Egy szent szarvas meggyilkolásával már megmutatta a műértő és a szokványostól eltérő látásmódot kedvelő nemzetközi közönségnek, hogy bizony nem árt ha komolyan veszik a görög úriembert. Lanthimos angol nyelvű – és így jóval szélesebb közönséghez eljutó – filmjeivel mintegy kézjegyévé vált “párhuzamos univerzumokban” játszódó történetei, disztópiái azonban korántsem előzmény nélkül valók. Ahogy az a már-már idegesítő szokása sem, hogy színészeit egy sehol máshol nem tapasztalt steril, érzelemmentes, távolságtartó játékra ösztönzi, mely bizony váratlanul érheti az erre nem kellőképpen felkészült mozilátogatót. Lanthimos pályafutásában a 2009-es Dogtooth ugyan nem közvetlenül a fentebb említett filmek előtt helyezkedik el időrendben, ám azok sorába mégis szépen beleillik a már elhangzottak okán.

(more…)


Invasion (2005-2006) (Rejtélyek városa) 1. évad

2005-öt írunk és a Lost éppen második évadjánál tart az ABC műsorán. A kultikus sorozat éppen népszerűsége csúcsán van a maga cirka 15 millió átlagnézőjével (valójában a legsikeresebb évad az egy évvel későbbi harmadik volt 17 millió nézővel, de a valóság ezúttal feláldoztatott a dramaturgia oltárán), amikor az őt követő műsorsávban feltűnik az Invasion című sci-fi sorozat, mellyel szemben már a kezdetektől elvárás volt, hogy hozza a Lost számait. A magyarul Rejtélyek városa névre keresztelt idegen-inváziós összeesküvésbe csomagolt családi dráma azonban – ahogy azt talán többen sejthetitek – nem volt képes megfelelni az irreális elvárásoknak, így az első évad végeztével pont is került az eredetileg öt évadosra tervezett széria végére. Az elkészült 22 rész azonban talán mégis érdemes arra, hogy megemlékezzünk róla egy gyors retrospektív kritika keretében. (more…)


Aaron’s blood (2016)

Aaron's BloodTalán nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy a vámpíros filmek világában a 2015-ben bemutatott (és szerkesztőségünk év végi toplistájának első helyét nagy fölénnyel elhódító) What we do in the shadows óta nem sok izgalmas dolog történt. Az erdélyi Segesváron 2016 óta megrendezésre kerül azonban egy filmfesztivál, mely zászlajára tűzte a vámpírokkal kapcsolatos filmek és egyéb művészi tevékenységek bemutatását és zsűrizését. A tavalyi eseményen a legjobb egész estés film kategória nyertese pedig Tony Stovall író-rendező Aaron’s blood című horror-drámája volt. (more…)


Parents (1989) (Hús a húsból)

parentsthumbHálás és kifizetődő téma volt nagyon sokáig a kiegyensúlyozottnak látszó amerikai kisvárosi közegbe helyezni az amúgy önmagában is abszurdabb ihletésű témákat, melyek közül Bob Balaban direktor és a szkript atyja, Christopher Hawthorne egy első blikkre kedélyes família mindennapjaiba enged betekintés a legifjabb tag, a kisfiú szemszögéből, mindezt illuzórikus betétek hadával megspékelve, ami a kannibálsztorikban jobbára elmaradó szegmens. Épp ezért az ínyencek már most árgus szemekkel figyelhetnek, hogyan kerülhetett összefüggésbe a társadalmi direktívákat csak súroló család életvitele a hullákkal és a humorral, no meg az álomjelenetekkel, amelyeket bármely művészfilm megirigyelhetne.

(more…)


Somos lo que hay (2010) (Vagyunk, akik vagyunk)

wawwathumbÉhezés, társadalombírálat, emberéletek összefonódása, családi átok és pozícióharcok egész sora fűzi össze Jorge Michel Grau író-rendező képkockáit, aki a mexikói valóságot vegyítette az emberemlékezet óta létező, ám a civilizáció fejlődésével teljesen háttérbe szoruló kannibalizmust első filmjében, hogy mindezt lélektani precizitással az ember nyakába öntse. Ez viszont korántsem egyszerű feladat,  pláne olyan kontextusban vegyítve, ahogyan a direktor úr elméjéből kipattant. Nézzük meg közelebbről, mit vitt véghez az alkotás.

(more…)


Some Guy Who Kills People (2011)

sgwkpthumbIgen nyilvánvaló parafrázisok keringhettek Jack Perez rendező és még korábban Ryan A. Levin író fejében, amikor hozzáfogtak ehhez az anyaghoz. Műfajilag ugyanis félúton található az esetlen komédiák és a sorozatgyilkosos alkotások között, ám bármennyire is átlagosnak tűnik, egyvalamiben nagyon sikerült a tipizált függetlenfilmes kisvárosi sémákat felrúgni pozitív értelemben: rendkívül kedvelhető karakterek sorakoznak a filmben.

(more…)