giallo

H. G. Wells: Dr. Moreau szigete, avagy Robinson találkozása Frankenstein szörnyével (újragondolva)

Wells munkásságát nem éppen a horrorral szokás azonosítani. Neve leginkább úgy maradt fenn az utókornak, mint az időutazás koncepciójának egyik előfutára és népszerűsítője (Az időgép), a tudományok árnyoldalát bemutató és abból…

kemper

Serial Chillers XLI.: Edmund Kemper

A Serial Chillers rovat bár az utóbbi évben már ritkábban jelent meg, mint a kezdetekkor, még korántsem fogyott ki az alapanyagul szolgáló rémtettekből. Ezúttal ismét egy hírhedt gyilkost veszünk górcső…

Sweet Home 1. évad (2020)

Kedvenc N-betűs streaming szolgáltatónknak hála ismét egy újabb, intelligens módon szórakoztató dél-koreai sorozatot tekinthetünk meg otthonunkban. A produkció eredetileg 2017 és 2020 között webtoonként, vagyis online platformon sugárzott animációs képregény-szériaként…

Uncle Peckerhead

Uncle Peckerhead (2020)

A 21. században a horror műfaja többször bebizonyította, hogy továbbra is remekül rezonál az aktuális társadalmi problémákra. A mesterfokra emelt önreflexió egy nagy adag rettegéssel megspékelve továbbra is hatásos koktél,…

terror franklin

Igaz történet alapján: Terror, avagy az elveszett Franklin-expedíció története

A kanadai irodalom újra és újra elmesélt története az, amelyre Dan Simmons világhírűvé vált bestsellere, és az abból készült 2018-as sorozat ismét ráirányította az egész világ figyelmét. Cikkünkben a Terror…

Josh Malerman: Malorie (2020)

Josh Malerman a zeneszerzőből lett író váratlanul és nagy sikerrel robbant be az irodalom világába. Első regénye a Madarak a dobozban komoly elismeréseket ért el nemcsak az olvasók körében, de…

Azilum különszám: Árnyak az időn túlról 3. (szerk. Somogyi Gábor)

Míg az első kötet az 1920 és 1960 közötti évekre koncentrált, a másodikban már az 1960 és 1980 között készült lovecraft-i iszonyattal foglalkozó műveket olvashatunk, az Azilum magazin különszámaként megjelent…

Sky Sharks (2020)

Bár már bőven akadtak előfutárok a Shock Waves (1977) vagy a Zombie Lake (1981) képében, igazából 2009 volt az az év, amikor a náci zombik a Dead Snow-nak köszönhetően egyszerre…

Szintén zenész?! – avagy – Énekesek, előadók és zenészek a horrorfilmekben

Fanatikus horror-rajongóként mindig mosolyt csal az arcomra, ha valamelyik ismert énekes vagy zenész tűnik fel egy-egy ilyen zsánerű produkcióban. Azt legtöbbször csak sejteni lehet, hogy csupán csak “véletlenül” keveredett oda…

2021 top 25 legjobban várt horrorfilm

2021 – Top 25 legjobban várt horrorfilm (és sorozat)

Az elmúlt esztendő sok mindennek nevezhető, de átlagosnak semmiképpen sem. Az életünk minden területére hatalmas bélyeget nyomó járvány természetesen a filmipart is erősen érintette, 2020 alapjaiban változtatta meg a következő…

The Mortuary Collection (2019)

Az év utolsó napjaiban végre egy olyan horror-antológiára sikerült bukkannom, amelyre már régóta vágytam – átlag felett szórakoztató és majdhogynem hibátlan gyűjteménye ez a különféle műfajú (szörnyes horror, egyetemi szatíra,…

2020 Top 10 horror – Szerkesztőségi toplista

2020 gyatra év volt nagyon sokunk számára, és a pandémia hatással volt a filmiparra is – bemutatók maradtak el, forgatások álltak le a világjárvány miatt, így bizonyosan több évbe fog…

Interview with Uwe Boll, Part III – movies, video games, critics

We have arrived to the final part of our nearly two-hour interview with Dr. Uwe Boll (you can read the previous two sections here and here), and at the same…

Interview with Uwe Boll, Part II – Politics and Postal

Our nearly two-hour interview with Dr. Uwe Boll has been broken down into three parts due to its length, at the end of which you can also expect a very…

Interview with Uwe Boll, Part I – Uwe Boll Returns!

Uwe Boll is back! CineGore interviewed one of the most original, most divisive directors. Our editors Zoo_Lee and Fixxerx had a two-hour informal conversation with Dr. Boll – thanks again…

Interjú Davide Melini-vel, a Deep Shock és a Lion rövidfilmek rendezőjével

Davide Melini interju thumbDavide Melini neve már ismerős lehet olvasóink számára – a múltban előzeteseket írtunk két igen ígéretes, lassan premierhez közelgő rövidfilmjéről, a giallo Deep Shock-ról és az igen brutális, naturalista jegyeket hirdető Lion-ról. Sikerült elérnünk néhány interjúkérdéssel az olasz rendezőt, aki örömmel válaszolt kérdéseinkre a két film történetéről, inspirációkról, személyes meglátásairól a filmiparral kapcsolatban. (more…)


A Cat in the Brain aka. Nightmare Concert (1990)

citbminiLucio Fulci munkásságának állatos filmjei közül utolsónak egy olyat válogattam be, amelyben igazából is szerepel egy macska. Hogy egészen pontos legyek, ez az egyetlen a „trilógiából” melyben ténylegesen megjelenik ilyesmi. De valójában itt is inkább szimbólumról van szó, nem konkrét cicusról. Az olasz gore keresztapja az A Cat in the Brain-nel tette fel munkásságára a koronát. Talán furcsa kijelentésnek tűnhet, de remélem sikerül rámutatnom arra, miért is állítom ezt.

(more…)


The New York Ripper ((Lo squartatore di New York)) (1982) (A New York-i mészárlás)

nyrminiAz állati trilógiámból elsőre talán kilógónak tűnhet ez a rész, de remélhetőleg megértitek, hogy miért ezt a művet választottam. Lucio Fulci munkásságának közepén járunk és a giallo műfaj még fénykorát éli Olaszországban. Izgalmas gyilkossági ügyek, ahol a tettes személyén túl a lélektani háttér is igencsak fontos pontnak számít. Ezt pedig a művészi metszési ( 🙂 ) jeleneteken túl is sokra becsülöm. Számomra unalmas az öncélú erőszak, legyen szépen felépítve a háttér, hiszen az eltorzult lélek ábrázolása sokkal izgalmasabb, mint egy értelmetlenül kibelezett ember látványa.

(more…)


Don’t Torture a Duckling ((Non si sevizia un paperino)) (1972) (Ne zaklasd a kiskacsát!)

dtdminiLucio Fulci-s heteket tartok nektek, mely során olyan filmeket mutatok be, melyek az olasz gore keresztapjától kevésbé ismertek, ugyanakkor valamilyen módon kapcsolódnak állatokhoz. Az elsőnek én magam azt a frappáns címet adtam volna, hogy „Ne kínozzál kacsát!”, azonban a magyar műfordítók nálam kreatívabbak voltak és „Ne zaklasd a kiskacsát!”-ra keresztelték el. Szerintem az enyém jobb és viccesebb is! Mielőtt elfelejteném és fejest ugranék a műbe, kihangsúlyoznám, itt elsősorban úgy értendő a trilógia szó, hogy három olyan művet választottam ki, melyekben valamilyen módon központi szerepet töltenek be az állatok.

(more…)


Állat trilógia III.: Four Flies on Grey Velvet aka. 4 mosche di velluto grigio (1971)

ffgvminiDario Argento Állat trilógiájának befejező darabja több szempontból is különlegesnek, egyből pedig kimondottan korszakalkotónak mondható. Érdekessége, hogy bár a zenéhez a Deep Purplet szerette volna szerződtetni, kénytelen volt beérni Ennio Morricone-vel. Hogy ezzel vajon rosszul járt-e, a zeneszerző legenda munkásságát ismerve azt kell, hogy mondjam, ennél nagyobb szerencse talán nem is érhette volna. Nem is beszélve arról, hogy erre a filmjére is zseniális színészeket sikerült szerződtetnie.

(more…)


Állat trilógia II.: The Cat O’ Nine Tails aka. Il gatto a nove code (1971)

contminiSzerencsénkre Dario Argento nem állt meg első filmjénél, sőt mi több, a másodikban már sikerült megfelelő színészeket is szerződtetnie, így a játék jóval élvezhetőbbé vált. Továbbra is maradt a giallonál és az Állat trilógia második darabja a The Cat O’ Nine Tails lett. Ebben is megfigyelhetőek a mester kéz- és névjegyei, illetve Ennio Morricone varázslatos zenéje. Számomra ez a történet is a legjobbak közé sorolható, bonyolult, néhol kusza cselekményvezetése ellenére is.

(more…)


Állat trilógia I.: The Bird with the Crystal Plumage aka. L’uccello dalle piume di cristallo (1970)

bcpminiDario Argento neve remélhetőleg minden horror-rajongónak ismerősen cseng. Nem véletlen ez, hiszen korai filmjei (konkrétan eme műve) indokán gyakran, mint „Az olasz Hitchcock”-ot emlegetik. Már az 1960-es években rengeteg ismert mozgóképhez írt forgatókönyvet (Tonino Cervi: Ezer pofon ajándékba, Sergio Leone: Volt egyszer egy vadnyugat, Don Taylor, Italo Zingarelli: Ötszemélyes hadsereg), de rendezőként csak 1970-ben debütált, pont ezzel az alkotásával. A The Bird with the Crystal Plumage egyik jelenetének láttán annyira kiakadt az egyik producer, hogy majdnem menesztette a mestert, azonban szerencsére a titkárnője iszonyatosan rémisztőnek találta azt, és így megmenekülhetett a kirúgástól.

(more…)


Amer (2009)

Nem mindennapi utazásra invitálja a nézőt a Hélène Cattet, Bruno Forzani duó, akik egy belga-francia koprodukcióban igyekeztek kibontani azt, amiről a giallo műfaj híressé (netalán hírhedtté) vált. Elmondásuk szerint számos klasszikus filmből próbáltak meríteni, de szerénységük abban is megmutatkozik, hogy sohasem próbálták saját művüket a nagyokéhoz mérni. Ennek ellenére valami olyat alkottak, ami miatt az utóbbi évek legmarkánsabb hasonszőrű filmjét hozták tető alá, a legkisebb erőlködés nélkül.

(more…)


Masks (2011)

Ha giallo, akkor egyértelműen az olasz alkotások ugranak be az edzett nézőknek, de legalábbis a harmonikus, lágy elemek alapján valamiféle temperamentumosabb ország képviselői. Jelen alanyom érdekes módon németföldről jelentkezik és igyekszik megmutatni, hogy az egyébként nagyon sajátos helyi filmművészet is nyitott az itáliai bölcsőben született műfajra. Hogyan illeszkednek a töredezett, kissé rideg képsorok a gördülékenyebb zenéhez és a színek világához? Ez rögvest kiderül.

(more…)


Giallo (2009)

Dario Argento, a giallo műfaj egyik utolsó, még életben lévő művelője gondolt egy merészet és ezen a címen készített egy művet, amelyhez egy nagynevű színészt, Adrian Brody-t is megnyerte. Vélhetően nem kellett nagyobb ajánlólevél, hogy a Suspiria és a Deep Red rendezője igyekszik életben tartani a stílust. Nos, azt kell mondjam, nem erről marad meg az emberek emlékezetében nagy valószínűség szerint a sárga szín (a giallo ugyanis ezt jelenti olasz nyelven).

(more…)