Wells munkásságát nem éppen a horrorral szokás azonosítani. Neve leginkább úgy maradt fenn az utókornak, mint az időutazás koncepciójának egyik előfutára és népszerűsítője (Az időgép), a tudományok árnyoldalát bemutató és abból…
A Serial Chillers rovat bár az utóbbi évben már ritkábban jelent meg, mint a kezdetekkor, még korántsem fogyott ki az alapanyagul szolgáló rémtettekből. Ezúttal ismét egy hírhedt gyilkost veszünk górcső…
Kedvenc N-betűs streaming szolgáltatónknak hála ismét egy újabb, intelligens módon szórakoztató dél-koreai sorozatot tekinthetünk meg otthonunkban. A produkció eredetileg 2017 és 2020 között webtoonként, vagyis online platformon sugárzott animációs képregény-szériaként…
A 21. században a horror műfaja többször bebizonyította, hogy továbbra is remekül rezonál az aktuális társadalmi problémákra. A mesterfokra emelt önreflexió egy nagy adag rettegéssel megspékelve továbbra is hatásos koktél,…
A kanadai irodalom újra és újra elmesélt története az, amelyre Dan Simmons világhírűvé vált bestsellere, és az abból készült 2018-as sorozat ismét ráirányította az egész világ figyelmét. Cikkünkben a Terror…
Josh Malerman a zeneszerzőből lett író váratlanul és nagy sikerrel robbant be az irodalom világába. Első regénye a Madarak a dobozban komoly elismeréseket ért el nemcsak az olvasók körében, de…
Míg az első kötet az 1920 és 1960 közötti évekre koncentrált, a másodikban már az 1960 és 1980 között készült lovecraft-i iszonyattal foglalkozó műveket olvashatunk, az Azilum magazin különszámaként megjelent…
Bár már bőven akadtak előfutárok a Shock Waves (1977) vagy a Zombie Lake (1981) képében, igazából 2009 volt az az év, amikor a náci zombik a Dead Snow-nak köszönhetően egyszerre…
Fanatikus horror-rajongóként mindig mosolyt csal az arcomra, ha valamelyik ismert énekes vagy zenész tűnik fel egy-egy ilyen zsánerű produkcióban. Azt legtöbbször csak sejteni lehet, hogy csupán csak “véletlenül” keveredett oda…
Az elmúlt esztendő sok mindennek nevezhető, de átlagosnak semmiképpen sem. Az életünk minden területére hatalmas bélyeget nyomó járvány természetesen a filmipart is erősen érintette, 2020 alapjaiban változtatta meg a következő…
Az év utolsó napjaiban végre egy olyan horror-antológiára sikerült bukkannom, amelyre már régóta vágytam – átlag felett szórakoztató és majdhogynem hibátlan gyűjteménye ez a különféle műfajú (szörnyes horror, egyetemi szatíra,…
2020 gyatra év volt nagyon sokunk számára, és a pandémia hatással volt a filmiparra is – bemutatók maradtak el, forgatások álltak le a világjárvány miatt, így bizonyosan több évbe fog…
We have arrived to the final part of our nearly two-hour interview with Dr. Uwe Boll (you can read the previous two sections here and here), and at the same…
Our nearly two-hour interview with Dr. Uwe Boll has been broken down into three parts due to its length, at the end of which you can also expect a very…
Uwe Boll is back! CineGore interviewed one of the most original, most divisive directors. Our editors Zoo_Lee and Fixxerx had a two-hour informal conversation with Dr. Boll – thanks again…
Az utóbbi évtizedben bár egymást érik a Stephen King-adaptációk nem csak sorozatokként, de még hollywoodi produkciók formájában is, olykor érdemes elővenni egy-egy régi, kevésbé hype-olt darabot is, már csak azok kedves, poros bája miatt is. Ilyen a Stephen King forgatókönyvéből készült, Dino De Laurentiis-produkció, a Macskaszem is.
Horrorfilmek iránti rajongásom és rendszerező természetem párosításából született meg egy régi szokásom, amikor is évekkel ezelőtt gondoltam egyet, és elkezdtem az arra érdemes műveket megjelenési sorrendjükben megtekinteni. Így jutottam el igen hamar az 1942-es Cat People vagy Macskaemberek című filmhez, ami egyből az egyik kedvencemmé avanzsált. Másik szokásom, hogy ha egy film tetszik, megnézem a remake-et is, ami ezúttal 40 évvel később készült el.
Lucio Fulci munkásságának állatos filmjei közül utolsónak egy olyat válogattam be, amelyben igazából is szerepel egy macska. Hogy egészen pontos legyek, ez az egyetlen a „trilógiából” melyben ténylegesen megjelenik ilyesmi. De valójában itt is inkább szimbólumról van szó, nem konkrét cicusról. Az olasz gore keresztapja az A Cat in the Brain-nel tette fel munkásságára a koronát. Talán furcsa kijelentésnek tűnhet, de remélem sikerül rámutatnom arra, miért is állítom ezt.
Van valami nyugtalanító a macskákban. Nem véletlen, hogy a néphiedelem gyakran a túlvilággal, boszorkánysággal és egyéb nem evilági dolgokkal társítja őket. Talán a furcsa, néha érthetetlen viselkedésük, vagy az átható tekintetük teszi. Esetleg az a tény, hogy borzalmas hangokat tudnak kiadni magukból, amitől az ember hátán feláll a szőr. Mindegy is, a lényeg, hogy képzeljünk el egy macskát, aminek a hátsó fertálya egy gyíkban, vagy kígyóban folytatódik, és szabadidejében disznókat dönt le a lábukról, vagy békés pásztorokat ijeszt halálra. Ráadásul itt lakik a szomszédban…
Az első iráni vámpír-western – legalábbis így hirdették Ana Lily Amirpour, Sundance fesztiválon debütált drámai hangvételű alkotását, mely szinte csak pozitív véleményezést kapott a filmes kritikusoktól. De hogy konkrétan mi van e mögött a másfél órás produkció mögött, amiben központi elemként felbukkan a drog-használat, a prostitúció és esténként gördeszkáznak a vámpírok, azt nemsokára megtudhatjátok! (more…)
Habár klasszikus thriller benyomását kelti eme darab, egyrészt a címből adódóan, másrészt azért, mert erőteljesen így reklámozták a legújabbkori horror kialakulásának hajnalán, mégis egy, a kilencvenes évek végét idéző módon ültetik egybe a Tíz kicsi indán vonalat az akkori megengedett gore és elrettentést szolgáló jelenetekkel egybefonva. Renny Harlin jegyzi a filmet rendezőként, aki korábban a Deep Blue Sea-ben megmutatta, képes kibontakoztatni a betegebb vénáját.
A fekete macska története nem lehet ismeretlen egy misztikum és, vagy horror rajongó szemében, Edgar Allan Poe halhatatlan története örökzöld a világirodalomban. Számos feldolgozás készült belőle, és ebből jól ismert Bélánk is részesült annak idején… (more…)
Az 1989-es Kedvencek temetőjét (Pet Sematary) a Stephen King által írt forgatókönyvből készítette Mary Lambert. A könyv annyira sötét és nyomasztó hangulatú, annyira tele van reménytelenséggel, hogy még King-nek is gondot okozott a folyamatos írás. Ezt próbálták ugyan visszaadni a filmben is, de lelövöm a poént, aaaaannyira nem sikerült.
Így a halloweeni horromámorból felocsúdva, gondoltam evezzünk kicsit könnyedebb vizekre, egyébként is itt pihent már egy ideje talonban a megnézendő filmek között, hát most rászántam magam. Bár egész eddigi életemben nem sikerült még végignéznem egyetlen Scooby-Doo epizódot… Hazudok mert egy-két részt tán láttam végig, amiből le is vettem, hogy úgyis mindig ugyanaz lesz a vége: a gonosz természetfeletti szörnyekről-szellemekről-akármikről kiderül, hogy egyszerű maszkos-hologrammos-akármis zsiványok voltak, semmi természetfeletti. Uuuuuncsi! Aztán megláttam, hogy Scooby-Doo a zombik szigetén, gondoltam csak teszek egy próbát azokkal a zombikkal. Végülis nem bántam meg. (more…)
Láttad a Macskarisztokratákat? Na akkor vond ki belőle a cukiságot meg az éneklést, helyettesítsd vérrel, belekkel, erőszakkal, szektákkal, nyomozással, szexszel meg őrült tudóssal. Mindezt persze macskaperspektívában. Na, kábé itt vagyunk, ez a Felidae. (more…)