Míg az első kötet az 1920 és 1960 közötti évekre koncentrált, a másodikban már az 1960 és 1980 között készült lovecraft-i iszonyattal foglalkozó műveket olvashatunk, az Azilum magazin különszámaként megjelent…
Bár már bőven akadtak előfutárok a Shock Waves (1977) vagy a Zombie Lake (1981) képében, igazából 2009 volt az az év, amikor a náci zombik a Dead Snow-nak köszönhetően egyszerre…
Fanatikus horror-rajongóként mindig mosolyt csal az arcomra, ha valamelyik ismert énekes vagy zenész tűnik fel egy-egy ilyen zsánerű produkcióban. Azt legtöbbször csak sejteni lehet, hogy csupán csak “véletlenül” keveredett oda…
Az elmúlt esztendő sok mindennek nevezhető, de átlagosnak semmiképpen sem. Az életünk minden területére hatalmas bélyeget nyomó járvány természetesen a filmipart is erősen érintette, 2020 alapjaiban változtatta meg a következő…
Az év utolsó napjaiban végre egy olyan horror-antológiára sikerült bukkannom, amelyre már régóta vágytam – átlag felett szórakoztató és majdhogynem hibátlan gyűjteménye ez a különféle műfajú (szörnyes horror, egyetemi szatíra,…
Tudvalevő, hogy 1995-ben már készült egy film Lovecraft A kívülálló című novellájának szabadon kezelt változatából, amelyet Stuart Gordon (Re-Animator, From Beyond, Dagon) rendezett, a főszerepben pedig a cseppet sem ismeretlen…
A harmadik évadát záró Serial Chillers rovat 2020. utolsó megjelenésére nem kisebb célt tűz ki maga elé, mint hogy minden idők legelső sorozatgyilkosának történetét tárja az olvasók elé. Hasfelmetsző Jack…
Különféle ünnepekhez kapcsolódó antológiákkal több ízben is találkozhattatok már a CineGore oldalán (Holidays, Tales of Halloween, All Hallow’s Eve 2), most pedig a 2015-ben készült A Christmas Horror Story mellé…
Az azonos nevű sorozatadaptáció – melynek két évadáról mi is írtunk – alapjául szolgáló regény, Joe Hill NOS4A2-ja először 2013-ban került a boltok polcaira, mint Stephen King fiának harmadik regénye. Hozzánk először…
Christopher Paolini bebizonyította, hogy egy fantasy író is tud jó és élvezetes sci-fit írni. A hosszú évekre eltűnt író az idei évben váratlanul bejelentette, hogy egy új, kifejezetten felnőtteknek szóló…
2020 gyatra év volt nagyon sokunk számára, és a pandémia hatással volt a filmiparra is – bemutatók maradtak el, forgatások álltak le a világjárvány miatt, így bizonyosan több évbe fog…
A koronavírus járványra, mely a jelenkor egyik legnagyobb válsága, igencsak gyorsan lecsapott a horror zsánere. A bezártság, a magány, az, hogy a családtagjainkat és barátainkat jószerint csak online láthatjuk, kiváló…
‘Az év horror filmje’ hangzott el valamelyik fórumon, ahol először hallottam a His House-ról. Rendben van, 2020-ban nincs túl magasan a léc, de azért egy ilyen vélemény csak felkelti a…
Our nearly two-hour interview with Dr. Uwe Boll has been broken down into three parts due to its length, at the end of which you can also expect a very…
Uwe Boll is back! CineGore interviewed one of the most original, most divisive directors. Our editors Zoo_Lee and Fixxerx had a two-hour informal conversation with Dr. Boll – thanks again…
2034-ben járunk, amikor az általunk ismert világ nagy rész szinte egyetlen éjszaka leforgás alatt elpusztult. Észak-Finnország végeláthatatlan sivatagjában egy, magukat Nightsatan névre keresztelt szintetizátor-harcos csoportosulás próbálja meg nem feladni a küzdelmet, és valahogy zenélve túlélni – hogy egyik napról a másikra ne kattanjanak be ebben a poszt-apokaliptikus környezetben! (more…)
A harmadik világháború rövid, de annál pusztítóbb volt. A csernobili erőmű 86-os felrobbanását egy remegő arcú és ujjú szovjet vezérkari tábornok nyugati kémek szabotázsakciójának vélte…és felhatalmazás nélkül nyomta meg a nagy piros gombot…Két másodperccel azután, hogy Washingtont rakéták radírozták le a térképről, már Moszkva helyén is csak egy hatalmas kráter tátongott. Semmi sem úgy történt, ahogy a Magyar Néphadsereg vészforgatókönyvében leírták. Nem jutott mindenkinek biztonságos óvóhely, és az a kevés is hamar kifogyott a készletekből…az óvóhelyek pokoli bugyra végül a felszínre okádta emberbőrbe bújt farkasait.”
A képregényes bronzkorszak vége tájékán, amikor túl voltunk szuperhősök felemelkedésén és bukásán, a Mad Max hozta felismerésen, hogy az epidémia lehet maga az emberiség is, szép lassan visszaszivárogtak a ponyva és a hetvenes évek sleaze movie-jainak legszélsőségesebb jelenségei a képregények világába, s ezek például koncentráltan a címben szereplő alkotásban érezhetőek és remek példája annak, hogy lehet a legprimitívebbnek tűnő fércmunka során apróságokkal és persze jól időzített hatásfokozó eszközökkel kihozni valami érdekeset az összetevőkből, amire mostanság filmes példaként az Iron Sky lehet a példa – mivel voltak elég tökösek bevállalni az egymáshoz ritkán illő jelenségeket.
A szerény költségvetéssel készült, ámde vagány akciójelenetekben és fekete humorban dúskáló, Mad Max-feelinggel kecsegtető poszt-apokaliptikus Wyrmwood rendezőjének (Kiah Roache-Turner) karrierje ezzel a rövidfilmmel kezdődött. Ahogy látni fogjuk, már ott megvolt az alap, amire aztán a későbbiekben építkezni lehetett… (more…)
“A harmadik angyal is megfújta a harsonát. Erre az égből lehullott egy nagy csillag, s mint égő fáklya, lobogott. A folyó egyharmadára hullott és a vízforrásokra.” A Jelenések Könyve így írja le az apokalipszis kezdetét, amit a Biblia szerint a Wyrmwood nevű égitest jelez. Kiah Roache-Turner első filmes rendezésében a csillag megjelenését az élőholtak inváziója követi, és ezzel az idei év első igazán jó zombis filmjét láthatjuk. A trailer és a plakátok egy pörgős, fémmel, vérrel és zombikkal teli filmet ígértek, és aki ezt várta, nem fog csalódni. (more…)
Bár mostanság ami Roland Emmerich nevéhez fűződik, az minimum felemásnak mondható, ez többnyire a rendezéseire volt jellemző. Azonban e helyütt “csupán” a produceri teendőket látta el és egy erős kezű rendező bánt a képkockákkal, akit Tim Fehlbaumnak hívnak és aki eddig mindössze rövidfilmekben csillogtatta meg tudását. A svájci-német összejátszás pedig nagyon úgy fest, képes volt maradandót alkotni a sivár jövőkép felvázolásával.
Ha poszt-apokaliptikus filmekről beszélünk, akkor kétségtelen, hogy a zsáner egyik alapköve vitathatatlanul a George Miller és Mel Gibson neveik által fémjelzett Mad Max trilógia. Az első ’79-es film óta számtalan, sőt kismillió film született, mely ezeknek hangulatát, stílusát próbálta meg visszadni vagy legalábbis lemásolni, több-kevesebb sikerrel. Ezen tematikus hetünkön vétek lenne pont erről a szériáról megfeledkeznünk, így hát idézzük fel eme klasszikusokat, akiknek meg ezidáig kimaradt, épp itt az ideje pótolniuk. (more…)