Hugh Howey – Kivetve (A siló 3.) (2013)
Minél jobban megismerkedünk Hugh Howey nagy sikerű sorozatának a főszerepében álló létesítménnyel, a silóval, annál biztosabbak vagyunk benne, hogy rossz kezekben van. Bármennyire is úgy látszik, hogy a seriff, valamint a polgármester fontos személyek, ők isszák meg a legjobban a levét az aktuális rendszernek. A posztjukra teljesen alkalmatlan, rossz szándékú emberek férkőztek magasabb rendű pozíciókba, ezzel napok alatt felborítva a siló korábban jól megszokott működést. Hirtelen túl sok lesz a gyanús haláleset az elszigetelt, zárt közösségben… (more…)
Hugh Howey világhírű sorozata, A siló első része csupán a felszínét kapargatta annak, milyen egy elzárt világban élni. Bevezetett egy nem éppen szokványos rendszerbe, amelyről elsőre csak annyit tudtunk meg, hogy a falakon túl nincsen esély az életre. Miután Holston, a siló seriffje önként vállalta a takarítást, ezzel együtt a biztos halált, egy valamit tudhattunk biztosan: a következő részben megtudjuk, ki lesz a siló új seriffje. A polgármester és a seriffhelyettes meglátogatja az egyik lehetséges jelöltet, hogy rávegye, legyen ő az új seriff. Ez azonban nem lesz egy egyszerű menet. 
Hugh Howey azon írók egyike, akik mertek nagyot álmodni, és gyakorlatilag a nulláról jutottak el a sikerig. Első regényírói szárnypróbálgatása nem aratott túl nagy sikert, ám a kitartása meghozta az eredményét, mindössze három hét alatt megszületett A siló első része, melynek hangulata azonnal magával ragadja az olvasóit. Az eleinte még csak e-könyv formában, 99 centért beszerezhető sci-fi hamar megszerezte a hírnevet, és végül egy 9 részes sorozattá nőtte ki magát. A posztapokaliptikus sorozat filmes jogai pedig hamar Ridley Scottnál landoltak. 
A Justin Cronin könyvtrilógiájából adaptált sorozatot, a The Passage-t háttértörténete alapján akár hányattatott sorsúnak is nevezhetnénk, pedig óriási várakozás és nagy ígéretek övezték. Az első 10 részt már magyar szinkronnal is megtekinthetjük, évadkritika következik.
2017 óta nem hallottam hírt egyik kedvenc külföldi könykiadóm, a Horrific Tales Publishing felől, és már-már a legrosszabbtól tartottam, amikor néhány hónappal ezelőtt életjelet adtak magukról, várható megjelenésekkel és ígéretesebbnél ígéretesebb címekkel. Ezek közül az első Rich Hawkins lovecrafti jegyeket hirdető novellája, a The Cold.
Egészen az idei évig rendkívül rossz tapasztalataim voltak az “egy keresztneves” horrorokkal. Idén viszont mind a Spanyolországból érkező 
Százötven induló közül első helyen végzett egy hazai kiadó pályázatán, így sikerült a szinte ifjúkora óta dédelgetett (és azóta alaposan átdolgozott) kéziratát a nagyközönség számára is elérhetővé tenni. A videójátékokon és animéken felnőtt, Martin Kay művésznevet viselő írót a nemrégiben megjelent poszt-apokaliptikus regénye kapcsán kérdezgettem. 
Az év egyik legjobban várt horrorját nemrég mutatták be a magyar mozikban, és bizony a siker nem maradt el sem itthon, sem pedig a tengerentúlon. Noha a Hang nélkül kétségtelenül az év egyik legjobb alkotása, erősen tartok tőle, hogy az utókor számára csak egy unalmas filmként marad meg.
Az animékről jellemzően elmondható, hogy nem minden az, aminek elsőre látszik. Erre tökéletes példa a 
A japán horrorfilmek általában elég elborultak szoktak lenni, legalábbis nekem első körben Takashi Miike rendezései szoktak eszembe jutni róluk. Ezúttal egy régebbi darabot húztam elő, a Hellevator-t, mely nem azonos a sorozattal, amiről már írtunk is. Hiroki Yamaguchi gore sci-fije egy igencsak groteszk történettel kedveskedik a rajongóknak, remélem, hogy mindenki élvezni fogja az utazást.