Köztudott rólam, hogy a skizofréniás és a párhuzamos világos mozikon kívül nagy favoritom az időutazás. A Vissza a jövőbe c. Zemeckis-klasszikussal már pelyhes tinédzserként belevetettem magam a témában, és rajongásom évről-évre csak nőttön-nőtt. Az azóta eltelt időben elég korrekt alkotások készültek a témában (pl. 12 majom, Donnie Darko, A fiók, A találmány, Pillangó-hatás, GY.I.K. az időutazásról stb.), ami alól ez a spanyol produkció sem kivétel. A mostanság leginkább horror-antológiákban (ABC’s of Death, VHS: Viral) megvillanó Nacho Vigalondo debütáló filmjének tartalmát úgy tudnám röviden összefoglalni, hogy főszereplőnk meztelen nőt látott, utánament, aztán időhurokba került…

Hector feleségével éppen a nyaralójukban pihenget, amikor a távcsövével a közeli bozótosban egy mezítelen hölgyet pillant meg. Naná, hogy utánaered, hiszen kíváncsi férfiember! Mikor már-már kézzelfogható távolságba érne, búvóhelyéről hirtelen egy idegen ront rá, és megszúrja késsel. Hector furán kinéző (értsd: fején rózsaszínű kötést viselő) üldözője elől egy közeli objektumba menekül, ahol az ott tartózkodó mérnök negédesen megkéri, hogy ugyan másszon már bele az egyik tartályban, akkor ugyanis tutira lerázza a nyomában loholó tagot. Hősünk eleget tesz a kérésnek, csak éppen azt nem sejti, hogy éppen egy időgépben csücsült…

Ránézésre látszik, hogy az író/rendező Nacho Vigalondo számos fesztivál díját bezsebelő, szinte díszletek és egyéb kellékek nélküli, alig négy szereplőt felsorakoztató produkciója elég minimális költségvetésből készült, viszont elég izgalmas (és mellette jópofa) tud lenni ahhoz, hogy ezt a tényt egy-kettőre feledtesse. Adott egy elég szürreális ötlet – nevezetesen saját magunk többszörös üldözése -, aminek megoldása nem egyszerű, mi a részletek ismeretében mégis rettentően bele tudunk merülni, hogy aztán eljussunk a drámai végkifejlethez. Aki tehát beszerzi, annak egy rendkívül szórakoztató, másfél órás sci-fi/thriller élményben lehet része!

 Értékelés: 9/10

eyescream