Treasure Town olyan, mint egy modern Sohaország, egy játszótér azok számára, akik nem tisztelik az általános szabályokat. Mégis akad két gyermek, akik úgy döntenek, hogy fenntartják a rendet, de persze mindezt a maguk módján teszik. Ők a Cats: egy fiatalabb, White, és egy idősebb, Black alkotják ezt a csapatot. Amolyan önjelölt bosszúálló páros, akik sajátjuknak tekintik a várost, de meg is védik a belső viszályoktól. Még a yakuzák is tisztelik és kerülik őket, igyekeznek nem beleköpni a levesükbe. Pedig csupán két taknyos kölyöknek tűnhetnek az avatatlan szemek számára, akik ráadásul elég szedett-vedett ruházatúak, nevetséges a kinézetük. Így sétál be a csapdába Dusk és Dawn is, akik úgy döntenek, szerencsét próbálnak és átveszik az irányítást Tresure Town felett. Ugyanebben az időben érkezik vissza a helyre a Patkány névre hallgató Suzuki is, aki egykoron a maffiának dolgozott. Egy új vezért, Kimurát kísért el a városkába, aki még nem ismeri a játékszabályokat, így igyekszik semmibe venni azokat.

Dusk és Dawn első kézből tanulják meg, hogy ne becsüljék le ellenfeleiket, mert a két utcagyerek, akik közül elsőként White-ba botlanak, úgy megleckézteti őket, hogy behúzott farokkal, és elagyabugyálva kullognak el. Ugyanígy, hatalmas arccal indul neki az új yakuzavezér, Kimura is, hogy majd szépen rendet csinál, és kiűzi a városból a többi bandát. Nyilvánvalóan úgy lát hozzá ehhez, hogy felkeresi a rivális Apache-okat, és felméri, hogy ki a leggyengébb láncszem. Mivel teljesen más világból érkezett, így ő sem hajlandó hallgatni a szóbeszédre, ezért egy olyan háború veszi kezdetét, ahol már nem csak a testi épség a tét, illetve a területek védelme, hanem valódi mészárlást hoz Treasure Town-ba. Ez már nem a gyerekek játszótere, és ezt igyekszik mindenki tudomására hozni, azonban a koppanást még ő sem tudja feldolgozni.

Hiszen egy valamivel nincsen tisztában, Black nem akárkicsoda, és egyetlen személynek köszönhető, hogy úgy viselkedik, ahogyan azt a többiek látják. White ugyanis pontos ellentéte az ő személyiségének, az egyetlen, aki képes visszatartani az ösztönétől. Úgy egészítik ki egymást, mint a Yin és a Yang. Nem véletlen a nevük sem, hiába tűnik ártatlan cicásnak. Ezt Dusk és Dawn is sejtik az első találkozás után, és Kimura sem nyugszik bele, mert látta a fiú szemében a gyilkos ösztönt. Viszont ez a gyerekeknél sohasem ölre menő harc, így a párbaj után Black megtudhatja, hogy a páros azért jött Treasure Town-ba, mert három veszedelmes űrbéli gyilkos kiűzte őket onnan. Igazi nehézfiúk, és valószínűleg tényleg nem erről a Földről származnak, mert úgy cselekednek, mint a gépek. Dusk és Dawn szerint egyedül a Minotaurusz volna elég erős ahhoz, hogy legyőzze őket, azonban ő csak egy legenda.

A puskaporos hangulatba robban bele a furcsa alak, Mr. Snake, aki valóban komolyan gondolja ezt a háborút, és Kimurát ugródeszkaként használva hozza el az igazi Poklot a városra. Szegény yakuzavezér ezerszer is megbánja, hogy mit eredményezett a forrófejűsége, de utólag már kár lesz ezen zokognia, mert a hatás bizony visszafordíthatatlan. Sajnos meg kell tanulnia, hogy néha bölcsebb, ha hallgat másokra, akik ismerik a terepet, mert bizony a következmények végzetesek lehetnek, ha csupán blöfföl és nem áll készen az igazi háborúra.

Ez a harc a végsőkig elmegy, és nincs megváltás a szereplőknek, ha túl szeretnék élni, akkor fel kell venniük a kesztyűt. Ez pedig azokra is érvényes, akik felébresztik az alvó oroszlánt, mert sejteni lehet, hogy Black nem egészen az, akinek első látásra hisszük, és igencsak visszafogja őt a harcok során és között társa, White. A fiú ugyanis igyekszik nyugalomban tartani Black-et, azzal ijesztgeti, hogy Isten figyeli őket, és tudja, mikor cselekednek rosszat. Ezért olyankor otthagyja társát, de folyton vissza is várja, azon a helyen, ahol letelepedtek: a híd alatt, a koszos kis tragacsban. Egymás nélkül ugyanis tökéletesen széthullanak, képtelenek logikusan és ésszerűen gondolkodni, megbomlik az egység, és a katasztrófa szelét megérzi a város is. White már egy ideje tisztában van vele, hogy valamilyen változás következik, ami elpusztítja Treasure Townt, de egyikőjük sem sejti, hogy a próféta szól majd belőle.

Minden képsor, minden név és karakter, az összes helyzet szimbolikusan is értelmezhető a Tekkonkinkreet-ben. A jó és a rossz harca nem feltétlenül globális méretű, hanem egy-egy emberben is lejátszódhatnak ezek az ellentétek, hiszen jelen vannak a belső harcok, hol egyik, hol másik keveredik ki győztesen, de egy átlagos lényben ezek balanszban vannak egymással. Az anime pedig arra igyekszik több szempontból is rávilágítani, hogy önmagában egyik sem optimális, nem létezhetnek egymás nélkül, mert az egyensúly felbomlása katasztrofális végkimenetelű lesz. Nem csupán lehetséges, hanem biztosan az lesz a végeredmény, afelől ne legyenek kétségeitek. Ha valaki tisztán jó, és önzetlen (ami általában sosem létezik, csak egy eszménykép), akkor a gonosz mindenestül felfalja és végez vele, mert nincs meg az önfenntartó ösztöne. Ugyanez a helyzet a velejéig romlott alakokkal, ahol nincs meg az önkontroll, így szintén úgy cselekednek, hogy nem foglalkoznak a következményekkel, ezért – másik úton bár, de – hosszútávon önveszélyessé válnak, és meghalnak. A keleti vallások egyik kvintesszenciája éppen ezért az egyensúly megléte, legyen szó egy országról, városról, egy közösségről, családról, de még az egyén esetében sincs kivétel. Egyszerre vonatkozik ez mindenre és mindenkire. Ha kivágsz egy fát, ültess helyére egyet. Így nem borítod fel a természet rendjét.

Ideális esetben ez lenne az emberiség célja is, hogy ne haljon ki, azonban a múltbéli háborúk, illetve a jelenbéli társadalmi különbségek azt eredményezik, hogy bizonyos népcsoportok, valamint rétegek még a magasabb gyermekszámra törekednek, tudván, hogy – miként az éhínség és a betegségek tombolása idején – nem mind marad életben. Ugyanez a szituáció egy fejlődő országgal, hogy emelni kell a népszaporulatot, hogy ne csak stagnáljon a szám, hanem növekedjen is. Ez viszont már nem az egyensúly, hanem a terjeszkedés elmélete. Ami egy ideig működik, utána a túlnépesedés – előbb vagy utóbb – problémákat fog okozni.

Ugyanez a helyzet a cselekedeteinkkel is, hiszen egy fokig muszáj önzőnek lennünk, mert a túlélési- és fejlődési ösztön ezt diktálja. Természetesen nem mindegy, hogy milyen mértékű ez az oldalunk, mert míg annyit adunk a környezetünknek, amennyit tőlük kapunk, addig fennáll az egyensúly, és a belső béke kihat rájuk is. Azonban, ha ez felborul, akkor kezdődnek a problémák, és vagy kihasználnak bennünket, vagy egy idő után elvész irányunkba a bizalom, és faképnél hagynak. Egy ideális társadalomban ugyanannyi ember áll az egyik oldalon, mint a másikon, gyakorlatilag egy normál eloszlást kapnánk, ha ezeket ábrázolnánk. Ennek oka, hogy a valóság ennyire nem fekete és fehér (értitek, remélem), hanem jóval árnyaltabb. Viszont a Tekkonkinkreet célja pont az, hogy sarkítva hívja fel egy jelenségre a figyelmünket.

Az unalmas, egyhangú és száraz szituációkra ugyanis viszonylag kevesen figyelnek oda, mert más az ingerküszöbünk. Nagyon sokan ezért megrekednek az anime drámai és természetfeletti jellegén, pedig tisztában vannak vele, hogy többről is szó van, de nem sikkes gondolkodni ezeken. Egyszerűbb, ha nyíltan közlik velünk, hogy miről beszélnek, mi a téma, ezért az alkotók villogó célzásokat helyeztek el benne, ezek pedig a fentebb felvázolt nevek.

Taiyo Matsumoto eredetei mangájából varázslatosan szövevényes és misztikus animét készített a rendező, de a szokatlan karakterdizájn (Shōjirō Nishimi – Sentai Heroes Sukiyaki Force – Gunma no Heiwa o Negau Season) és művészeti vezetés (Shinji Kimura – Blue Exorcist, Steamboy) nélkül minderre nem lett volna lehetősége. Hiszen a történet megfelelő megelevenítése elengedhetetlen volt a hatás eléréséhez. A Tekkonkinkreet nem tartozik a könnyen emészthető művek közé, pont ezért érdekes, mert megmozgatja az agytekervényeinket. Plaid zenéje, és az Asian Kung-Fu Generation Aru Machi no Gunjō című száma pedig mind segítenek, hogy át tudjuk érezni az aktuális hangulatot.

Az animét inkább azoknak ajánlom, akik nem csak a sci-fi iránt rajonganak, hanem a kritikai felhangot is szeretik. Ezen kívül ez azon alkotások közé tartozik, amelyen hosszasan el fogtok gondolkodni.

Értékelés: 9,5/10

Smaragd Sárkány

A Bluray-ek megvásárolhatók: