Június 27-én látott napvilágot a Netflix német sorozatának, a Dark-nak harmadik és egyben befejező évada. Az előző szezonhoz hasonlóan a finálé is nyolc epizódon keresztül szövi a cselekmény szálait, azonban jóval szélesebb spektrumon, ami az eseményeket, a szereplőgárdát és az idősíkokat illeti. És bár Winden-ből egy tapodtat sem mozdultunk el (legfeljebb a párhuzamos univerzumban található másik Winden-be), izgalmakban abszolút nincs hiány!

Ajánlóinkat a széria első és második évadáról itt és itt olvashatjátok el. A történet utolsó felvonásában a fókusz az emberi kapcsolatok hálóján van, eddig nem mutatott részletek és új karakterek segítségével megérthetjük a különböző cselekedetek mögött meghúzódó motivációkat. A középpontban továbbra is az a négy család áll, akik eddig, kiegészítve a családtagok idősebb és fiatalabb változataival, barátaikkal, ismerőseikkel, valamint a másik Winden-ben élő önmagukkal és viszonyrendszereikkel. Ugyanis ahogy a második szezon záró fejezetében kaphattunk belőle ízelítőt, az idősíkokon túl létezik egy párhuzamos világ is, amelyben minden ugyanaz, csak másképpen. Aláírom, ez így egyszerre kuszának tűnhet, de aggodalomra semmi ok: végül minden puzzle darab a helyére kerül és kirajzolódik a teljes kép. Mindeközben természetesen folytatódik azon kérdések feszegetése, miszerint eleve el van-e rendelve az egyén sorsa vagy képes önmaga alakítani az életét, hogy minden okkal történik-e vagy az élet csupán véletlenek útvesztője. És hát ne feledkezzünk meg az apokalipszisről sem!

A befejező nyolc rész telis-tele van visszatérő elemekkel, amelyekkel korábban már találkozhattunk és mindenféle jelentőségekkel bírnak, gondolok itt például a Szent-Kristóf medálra, Jonas sárga esőkabátjára, a kisváros határában álló, általában üres buszmegállóra, mindezek mellett bizonyos mondatok és kifejezések ismétlődnek, hol a megszokott kontextusban, hol új környezetben. A képi világ gyönyörű, árnyalatai talán még sötétebbre sikerültek, mint két elődje esetében (bizonyára nem véletlenül). A színészek játéka rendkívül hiteles, minden egyes érzelem helyén van a karakterek arcán és gesztusaiban, erőltetettségnek, megjátszásnak nyoma sincs. A színészeken túl pedig a sorozat készítői is dicséretet érdemelnek, hiszen a legapróbb díszletdarabkáig precízen kidolgozott minden, legyen szó egy adott történelmi kor ruházatáról, használati tárgyairól, vagy akár a rádióból szóló zenéről – ez azért nem kis kutatómunka eredménye lehetett! Ami pedig hab a tortán, hogy a Dark szellemi szülőatyja és szülőanyja – Baran bo Odar és Jantje Friese – nem akarták a végtelenségig elnyújtani a történetet az esetleges még magasabb nézettségi számokban reménykedve, mint az ahogy annyi más széria esetében szokott lenni, hanem tudatosan törekedtek a lezárásra.

 

Számomra – és biztos vagyok benne, hogy nem csak számomra – elsőre nagy falatnak tűnt átlátni ezt a tengernyi összefüggést, ám ez senkinek se vegye el a kedvét, kellő odafigyeléssel, vagy egy esetleges újranézéssel abszolút megérthető minden, a végén pedig hatalmas aha-élmény a néző jutalma. Olyannyira, hogy engem nem is engedett el a monitor elől, egyik részt néztem a másik után, képtelen voltam abbahagyni, ha ezt mégis muszáj voltam megtenni, akkor is folyton azon járt az eszem, vajon mi várható a következő epizódban.

 

 

Értékelés: 10/10

 

Kinek ajánljuk: A sorozat korábbi rajongóinak mindenképpen, garantáltan nem fognak csalódni. Akik pedig még nem látták és érdekli őket az időutazás, a sors-szabad akarat kérdésköre, nem riadnak vissza a pszichológiai témáktól, valamint érzik magukban a rátermettséget a bonyolult családi viszonyok átlátására, ők se hagyják ki, természetesen az első évaddal kezdve.

 

Norka