Sky Sharks (2020)

Bár már bőven akadtak előfutárok a Shock Waves (1977) vagy a Zombie Lake (1981) képében, igazából 2009 volt az az év, amikor a náci zombik a Dead Snow-nak köszönhetően egyszerre csak feltámadtak a norvég hómezők alól, és megjelentek a mainstream horror fáradni látszó palettáján. Három évvel később aztán tanúi lehettünk, ahogy a hold-nácik horogkereszt alakú titkos bázisukról támadást indítottak a Föld ellen (Iron Sky). 2014-ben pedig feltámasztották ellenük a vörös hadsereget (Dead Snow 2: Red vs Dead), hogy végleg leszámoljanak velük, és persze rekeszizmainkkal. De úgy érzem, egészen eddig kellett várni, hogy a náci zombis trash bűnös élvezetét olyan szinten túltolják, hogy azzal a szórakoztatási faktor szintén fullra ki legyen maxolva. 

A trailerben is felhasznált kezdő képsorokban láthatjuk, amint a zombi nácik az északi-sark jege alatt lévő bázisukból kirajzva elkezdik terrorizálni az éppen arra kolbászoló repülőgépeket, túlélőket nem hagyva. Az USA fegyverekkel foglalkozó kutató/védelmi intézetében a főszereplő csajok nemsokára megtudják, hogy ezt a K7B nevű speciális szert – mely az egyszer már meghalt náci katonák újra-élesztésére képes – valójában a furán öreges arcú főnök-apuci fejlesztette ki még anno a világháborúban, természetesen vezérkari nyomásra. Mivel ekkora már a robotikus cápáikon támadó zombi nácik globális fenyegetettsége túl van a vörös jelzésen, és semmi nem használ ellenük, tudós-papa kénytelen egy összehangolt támadást intézni a Dead Flash nevű projekt – ütközetben elesett vietnámi katonák reanimációja – keretében.

eyescream: Ebben a premierje tekintetében több éve húzódó produkcióban aztán minden benne van, amit egy ízig-vérig modern (direkt) trash-film csak elbír. Míg mostohatestvére, az Iron Sky inkább készült egyfajta olcsó trash-be hajló szarkasztikus utópia, mely elég sok társadalomkritikával is élt, addig a Sky Sharks gyakorlatilag nem más, mint nagybetűs Bűnös Élvezet. High-tech felszereléssel turbózott, az égben repkedni képes cápákon lovagló világháborút megjárt élőhalott náci katonák, akik eszméletlen gyilkolást hagynak maguk után! Szerencsére a faék egyszerűségű forgatókönyvet sikerült itt-ott színesíteni – főleg a múltban játszódó mikor-miért-hogyan kérdésekre választ adó agyament szekvenciák segítségével. Ezekből tudhatjuk meg például az eredeti szérum kifejlesztésének körülményeit, az első éles bevetését, valamint az amerikai változat (Dead Flesh Four) tragikus vietnámi próbáját.

A speciális effektekért felelős szakember nevei között Tom Savini-ét is megtalálhatjuk – talán nem véletlen, hogy ilyen jól sikerültek a zombik maszkolása. A cselekmény legnagyobb részében egyébként szinte folyamatos a CGI jelenléte, néhány kevésbé releváns jelenetsorban pedig csak ezt a fajta vizuális megjelenítést találjuk. Viszont egészen korrekt módon sikerült minden, egy trash-filmhez képest meg aztán főleg! Külön öröm volt számomra, hogy a produkció nem csak kicsit sikerült brutálisra, hanem bizony NAGYON DURVÁN!

Már a kezdésként bemutatott, repülőgépen játszódó jelenetsor alkalmával (ilyen később kapunk még egyet) olyan szemet kápráztató henteléseknek lehetünk tanúi, hogy nem lehet benne hibát találni. Mintha minden lehető eszközzel azon lettek volna, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a lehető legtöbb testnedv távozzon szerencsétlen utasok testéből, haha! Az aktusok tekintetében sem fogták vissza magukat, de az egy szál semmiben rohangászó női testek szituációs abszurditása is baromi szórakoztató.

A nőiességüket igencsak kihangsúlyozó főszereplőinket nem láttam még más filmekben, azonban a szemrebbenés nélkül feláldozható statiszták körében olyan ismert arcok tűnnek elő, mint Tony Todd (Végső állomás, A balta 12, Victor Crowley), vagy az Egy rém rendes család Marcy-ja, Amanda Bearse. Aztán ott van még a bűnözésből megtért pappá vált fickót játszó, teljesen teletetovált Robert LaSardo, akit szerintem mindenki ismer rosszarcúként, ha már életében látott legalább egy-két B-filmet, illetve a világ akciófilmjeinek másik felében ikonikusan grimaszolni képes genyákat alakító, egyébiránt pedig durván megöregedett Cary-Hiroyuki Tagawa (Nagy Zűr Kis-Kínában, Mortal Kombat, 47 Ronin). Szóval igazi B-sztárparádéval van dolgunk, haha!

Összegezve: nem hittem volna, de a Sky Sharks a járvány miatt teljesen elcseszettnek hitt 2020-as év hihetetlen meglepetését okozta! Bár több alkalommal is leül a tempó, és belassul, nálam attól még egy zseniális 10/10 trash-masterpiece!

Fixxerx: Kicsit lassú, kicsit “béna”, de nagyon trash, és nagyon szórakoztató. Nicolas Alvarez zenéje remek atmoszférát teremt meg az Iron Sky és a Sharknado “szerelemgyerekének”, ami szigorúan azoknak ajánlott, akik szeretik az “annyira rossz, hogy jó” filmeket. Csöcsök, zombik – nem titkolt nyúlások más filmekből (ld. Starship Troopers), cápák, nácik, még egyszer zombik – ez mindent elmond. Folytatása következik? (Sky Frogs, azaz cápák után békák jönnek?!) 8/10

Be the first to comment on "Sky Sharks (2020)"

Leave a comment

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.