jKedvenc műfajunk sem mentes a divatirányzíatoktól. Szinte minden évtizednek meg van a maga horrorfilmes trendje, az a legnépszerűbb szubzsáner, amelytől leginkább rettegnek (értsd: legtöbb mozijegyet vesznek) az emberek azokban az években. Számomra a XXI. század legsötétebb időszaka a torture porn címkével ellátott éra volt, amelyet a Fűrész (2004) és a Motel (2005) szabadított ránk.
Az alkotók (James Wan, Leigh Whannell, Eli Roth) hiába tiltakoznak azóta kézzel-lábbal a kétes dicsőség ellen, biztosra vehetjük, hogy Jigsaw felbukkanása, vagy az amerikai diákok balul elsült szlovákiai kirándulása nélkül teljesen más horrorfilmek uralták volna azt az időszakot. Szerencsére a lavinát elindító Fűrész jóval túlmutat a torture porn határain, az első alkotás alaposan „be is árazta” a követőket. Klasszikus alkotás, amelyet nem véletlenül emlegetnek a műfaj legjobb munkái között.
Aktuális kritikánk tárgyával már kilenc (!!!) filmet számlál ez a franchise, amely 2010-ig minden esztendőben szállított egy újabb adag kínzásos őrületet. 2017-ben a The Spierig Brothers tartott egy „kellemes” múltidézést a nemes egyszerűséggel Jigsaw címmel ellátott darabjukhoz, míg 2020 folyamán elkezdtek repkedni a hírek egy potenciális reboot felől. Szerkesztőségileg ki is használtuk a lehetőséget az újragondolás értékelésére, íme a soron következő Cinegore-kerekasztal!
afiaf: Nem véletlenül írtam ezt a beharangozót a Fűrész-rebootról az idei legjobban várt horrorfilmek összeállításomban: „Amikor meghallottam, hogy Chris Rock fogja újraéleszteni a Fűrész-szériát, azonnal ránéztem a naptárra, hogy április elseje van-e. Nem volt. A Saw-reboot kormánykerekénél Darren Lynn Bousman ül, úgyhogy zéró pozitív előjel.” Ezen kétsoros prognózisomat tartom a film megtekintése után is. Azt eddig is sejtettük, hogy az eredeti alkotók közül nem Darren Lynn Bousman a legélesebb kés a fiókban, de arra nem számítottam, hogy a negyedik Fűrész-filmjében egy perc erejéig sem képes megidézni az eredeti alkotás hangulatát. Kapunk egy iszonyú bugyuta történetet, amelynek csavarját erőlködés nélkül is megfejted félúton. Van itt egy Chris Rock, aki saját magát alakítja (ahogy szereptől függetlenül minden filmjében megszokhattuk), ráadásul teljesen hiteltelenül próbál nyomozó lenni. A kínzásos jelenetek karcosak, de igazi tétjük nincs, az áldozatoknak semmi esélyük a túlélésre. Ezáltal teljesen elvész a széria elején hangoztatott üzenet, ráadásul mindez olyan gyorsra van vágva, hogy igazából fel sem fogod mi történik. Aztán folytatódik a kényelmetlen, balul megírt buddy-movie, amibe belerondít néhány újabb csúnya jelenet. Chris Rock és Samuel L. Jackson nyomoz egy Jigsawt másoló gyilkos után, ebből át is jön, hogy mennyi élvezeti értéke van a filmnek. Lelőni persze nem fogják a gépezetet, hiszen a körülmények figyelembevételével elég szépen hozott a kasszáknál (25 millió dollár körül jár világszinten), a franchise pedig átlépte az 1 milliárd dolláros álomhatárt. Lehet készülni a következőre! 3.5/10
varin: Szinte hihetetlen, mennyire sikerült egyedi, még soha nem látott jeleneteket és karaktereket beemelni az immáron a sorban a kilencedik Fűrész-filmnek. Soha korábban nem tapasztalt kameramozgások és megoldások, a világért sem egydimenzós, klisés karakterek, minden jelenet alá tökéletesen illeszkedő feka zene. Egyszóval: parádé. Viccet félretéve, a film körülbelül harmadik negyedében egészen kezdtem megbánni a gondolataimat, mert néhány kivégzés kreatívra, látványosra sikeredett, hogy aztán Chris Rock visszarántson minket a pokol véget nem érő spirálbugyrába. A színészi teljesítmény kritikán aluli, a film lezárása kínos, a magyarázat erőltetett és nyilvánvaló, ez a film pedig közel minden pillanatával szembeköpi a Wan-Whannel kettős kultfilmjét. Őszintén szólva már nem emlékszem, hol felejtett el ez a franchise minőségi lenni, de nem hiszem, hogy ennél is van lejjebb. Pozitívum: Hello, Zepp és 1-2 kivégzés. Negatívum: a maradék 80 perc. 3/10
eyescream: Ez a Chris Rock amolyan vicces fiú, nincs is ezzel semmi baj. Jól megy neki a stand up, csak nyomozni ne kezdjen, mert kilencvenes években ragadt vicces-feka kliséhegyekből összegyúrt karaktere számomra komolyan vehetetlen egy ilyen torture-porn produkcióban. De nem kell félni, más téren sem erőltette meg magát a film. Teljesen hiteltelen (vagy csak a jelenetek iránt közömbös) szereplők, szemkikerekedésre alkalmas WTF-szituációk (gondolok itt például a rendőrség irattárában történtekre), de az előre sejthető szituációkból építkező sablon-krimis cselekménye sem váltott ki belőlem semmiféle különösebb érzelmi reakciót. Sámuel János bácsi kurta, de annál jelentéktelenebb feltűnése ide vagy oda. És még csak azt se mondhatom, hogy micsoda csattanót kapunk a végére, mert nem: menet közben bőven kitalálható. Néhány cinkos kikacsintáson kívül nincsen semmiféle hangulata, csupán néhány gyorsan összevágott érdekfeszítő mészárszéket kapunk, az meg ugye vajmi kevés egy másfél órás igényes szórakoztatáshoz. Így tehát ez a teljesen felesleges bőrlehúzásként készült sequel? spin-off? reboot? tökéletesen illeszkedik a nagyjából harmadik rész óta konstans zuhanórepülésben lévő sorozat színvonalához. 4/10
Blissenobiarella: Annak idején az első Fűrész-film komoly tényező volt abban, hogy a horror felé forduljon a filmes ízlésem, illetve érdeklődésem. Ez egy olyan – mára kultikussá vált – darab volt, ami meg tudta újítani a zsánert, és máig is szívesen megnézem, közben mind a tíz körmömet lerágva. A folytatások már nem lopták be magukat ennyire a szívembe, mert szép lassan lesilányították a történetet, és az utolsó részekben már csak a kreatív kivégzési formákat kereste szerintem minden néző. Ettől a filmtől sem vártam többet, mint egy közepesen csavaros történetet és ötletesen felhasznált vért meg lógó beleket, és a női szemet gyönyörködtető Max Minghellát. Ehelyett kaptam másfél órányi Chris Rockot, akinek valaki már igazán megmondhatná, hogy elmúltak a ’90-es évek, a rasszizmus nem trendi (még tőle sem) és a “minden nő kurva” jelmondat sem vicces. Az ő jelenléte tette tönkre, hiteltelenné és hitvánnyá a Spirált. Nélküle egy közepes Fűrész-filmnek elment volna. 3/10
Fixxerx: Nem sok optimista véleményt lehetett olvasni, amikor kiderült, hogy Chris Rock a kreatív oldalon illetve főszereplőként is rész vesz a Fűrész sorozat folytatásában, amit Darren Lynn Bousman rendez – de a végeredmény minden várakozást alulmúlt. 93 perc Chris Rock pojáca-show-t kapunk, amit csak Samuel L. Jackson jelenléte és pár kreatív csapda tesz érdekessé. A film elejét (az első percet leszámítva) mintha egy 90-es évekbeli “zs” kategóriás zsarukomédiából vették volna, döbbenten nézett az ember, hogy “hova is került…”. A Spirál közepén felpörögnek az események, és talán 5-10 percig lehetett abban bizakodni, hogy mégis lesz ebből valami – de az utolsó harmad nem javít az összképen, sőt….
Legnagyobb hibának azt tudnám felróni, hogy egy pillanatig sem sikerült a Fűrész sorozat iránti nosztalgiát megidéznie 2021 egyik leggyengébb horrorjának, hiába próbált erőltetett módon vissza-visszautalni a kultikus sorozatra – és ebben Chris Rock iszonyatos játéka játszotta a döntő szerepet. Ha nem ő játszotta volna a főszerepet (megannyi tehetséges afroamerikai színészt találhattak volna…), ha a történet lezárása nem lett volna ENNYIRE kiszámítható, sablonos, ötlettelen…talán egy közepes film lehetett volna amit “elvitt volna” a nosztalgia. Leginkább azt sajnálom, hogy ennek a pojácának köszönhetően vélhetően még évekig nem fogunk olyan Fűrész-filmeket látni, amiket megérdemelne a horrorszerető közönség… 3/10
Kele-man: Félve ültem neki a Spirálnak, hiszen már a szerkesztőségen belül is napok óta téma volt, hogy mennyire élvezhetetlenre sikerült a Chris Rock által fémjelzett Fűrész reboot, amellyel új alapokra szerették volna helyezni a modern kor egyik leghíresebb horror szériáját. Ennek ellenére az első pár percet látva bizakodó lettem: csak nem lehet ez olyan rossz, mint mondják, ugyanis a nyitójelenetek visszahozták azt a torture porn hangulatot, amit egy ilyen alkotástól várunk. Sajnos azonban szerkesztő társaimnak lett igaza: az első pár percnyi izgalmas epilógus után a Spirál mérhetetlen unalomba fulladt, végtelenül klisés és monoton filmet kellett végignéznem. Tulajdonképpen a műbe egyetlen eredeti ötletet sem sikerült a készítőknek beleerőltetnie, a Fűrész filmek alapkellékeinek számító csapdák és feladatok nem voltak túl kreatívak, a gyilkos kiléte pedig az alkotás közepétől sejthető és borítékolható. Az egyik leggyengébb pontja a Spirálnak talán maguk a dialógusok, amelyek pont olyanok, mint amiktől féltünk ismervén a főszereplő személyét: mintha az eddig csak a komikus szakmában dolgozó személy (Chris Rock) írna az általa megszokott szófordulatokkal és ívekkel párbeszédeket egy horrorfilmbe, ezzel lényegében nevetségessé téve az egész filmet. A mű talán egyetlen pozitívumának az apróbb visszautalásokat a széria korábbi részeibe és a Ponyvaregényes easter egg-et tudnám felhozni, melyek megdobogtatták a kis rajongói szívemet. Sajnos erről a filmről sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, amiről az alcíme árulkodik: a Spirál NEM a Fűrész hagyatéka, szegény John Kramer forog a sírjában. 2/10
Gabblack: Ahogy a még véletlenül sem Tamási Áronhoz és a Rengeteghez köthető Ábel mondaná: De miért? Teljesen jogos a kérdés: miért van nekünk szükségünk még egy részre egy, már az előző évtizedben is bőven kiérdemesültnek számító sorozatból, mely ráadásul még valamiféle spin-offnak is álcázni akarja magát? Miért gondolja azt bárki, hogy szükségünk van a világ egyik legidegesítőbb orgánumával felszerelt középszerű komikusára – Chris Rock személyében -, akiről ráadásul kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy drámai szerepben az övénél egetrengetőbben, kétségbeejtőbben és érthetetlenebbül rossz alakítást legfeljebb pornófilmekben láthattunk korábban. Azon is elfilóztam, hogy honnan az ördögből ásták elő ezt a figurát így, a 2021-es esztendőben? Nyilván a neve ismerős volt, ahogy a fizimiskája is, de a világért sem tudtam volna előásni emlékeimből egyetlen filmjét sem. Kétség kívül, nem véletlenül. ‘Hm…, nem, az is Martin Lawrence volt’ – konstatáltam többször is magamban. Persze hiba lenne ezt az egész szégyenteljes alibifilmet egyedül Chris Rock nyakába varrni, hiszen az írók, a rendező és néhány színészkolléga is vastagon benne volt a buliban. Semmi olyat nem láttunk, amit nem láttunk már korábban, viszont bőven el voltunk látva olyan dolgokkal, amiket egyáltalán nem kívántunk magunknak a képernyőre. Zéró feszültség, zéró hangulat, zéró érzés, hogy ez a Spirál nevű valami tiszteletben tartott volna bármit is James Wan-nék eredeti filmjéből. Szándékosan használok egyes számot, hiszen a sorozat többi része a közelébe sem jutott az eredetinek. Na, ez a tendencia legalább érintetlen maradt… Hosszasan lehetne sorolni – és biztos vagyok benne, hogy néhány kollégám enged is a kísértésnek -, hogy mivel is próbál minket hülyére venni a Spirál. Semmi értelme ragozni, ez a film a csimborasszója mindannak, amivel Hollywood etet minket már évek óta. Mivel Ábel úgysem hagyna minket békén különben, hát válaszoljunk neki. De miért (volt szükség erre)? Mert megérdemeljük! 2/10
Zoo_Lee: Annak ellenére, hogy az eredeti Fűrész széria utolsó részeiről írt cikkeimmel anno erősen feszegettem, milyen mértékű és stílusú lehúzás fér bele egy írott kritikába (mentségemre szóljon, 18 évesen, nagyrészt autodidakta módon tanultam még a szakmát, nálam pedig csak a készítők fáradtak bele jobban a folytatásokba), kedvelem a sorozatot, és hiszem azt is, hogy lenne még benne potenciál. A mindenhová beszivárgó közösségi média, az “ossz meg mindent” mentalitás terjedése, a mértéktelen fogyasztásra ösztönző tömegkultúra, cancel culture, online zaklatás és még számos egyéb nem túl bizalomgerjesztő jelenség pedig bőségesen elegendő lehetőséget biztosítanának egy modern Jigsaw számára kellően elborult motivációkhoz, csapdákhoz és tesztekhez. A Spirál azonban mindebből az ég adta világon semmit sem ragad meg, a jövő helyett vakon rohan vissza a múltba, olyan történetelemekig, amelyek durván a 80-as évek vége / 90-es évek eleje óta agyonhasznált kliséknek számítanak. Kiszámítható csavarok, hiteltelen karakterek, elpocsékolt, ripacskodásba forduló színészi teljesítmény, mindez attól a Darren Lynn Bousmanntól, aki ugyan nem a legelőnyösebb pontján vette át az eredeti Fűrész sorozat dirigálását sem, láthattuk tőle, hogy igenis tud hatásosan ijesztgetni, ha akar és a lehetőség is adott. A Spirál megújulás helyett megfáradt rókabőr, vagy még inkább cafatokban levagdosott bőr-, hús- és csontdarabkák, hogy a Fűrész filmek vizualitásánál maradjunk. Az a fajta kimerült, kínos vergődés, aminél még a 2017-es, szintén nem túl emlékezetes Jigsaw-ot is többre tartom. Kicsit olyan a Fűrésznek, mint a Hellraiser esetén a negyedik-ötödik rész utáni direct-to-dvd próbálkozások, az a szint, aminek bárhogy is próbálom összegezni az erényeit, szódával, unalmas estére elmegy ugyan, de se nem elég jó, se nem elég kultikusan trash (legalábbis még – az idő, és a potenciális későbbi folytatások ilyen téren csodákra képesek). 1/10
Kapcsolódó bejegyzések
Be the first to comment on "Kerekasztal #25: Spiral – From The Book Of Saw (2021) (Spirál – Fűrész hagyatéka)"