Míg az első kötet az 1920 és 1960 közötti évekre koncentrált, a másodikban már az 1960 és 1980 között készült lovecraft-i iszonyattal foglalkozó műveket olvashatunk, az Azilum magazin különszámaként megjelent…
Bár már bőven akadtak előfutárok a Shock Waves (1977) vagy a Zombie Lake (1981) képében, igazából 2009 volt az az év, amikor a náci zombik a Dead Snow-nak köszönhetően egyszerre…
Fanatikus horror-rajongóként mindig mosolyt csal az arcomra, ha valamelyik ismert énekes vagy zenész tűnik fel egy-egy ilyen zsánerű produkcióban. Azt legtöbbször csak sejteni lehet, hogy csupán csak “véletlenül” keveredett oda…
Az elmúlt esztendő sok mindennek nevezhető, de átlagosnak semmiképpen sem. Az életünk minden területére hatalmas bélyeget nyomó járvány természetesen a filmipart is erősen érintette, 2020 alapjaiban változtatta meg a következő…
Az év utolsó napjaiban végre egy olyan horror-antológiára sikerült bukkannom, amelyre már régóta vágytam – átlag felett szórakoztató és majdhogynem hibátlan gyűjteménye ez a különféle műfajú (szörnyes horror, egyetemi szatíra,…
Tudvalevő, hogy 1995-ben már készült egy film Lovecraft A kívülálló című novellájának szabadon kezelt változatából, amelyet Stuart Gordon (Re-Animator, From Beyond, Dagon) rendezett, a főszerepben pedig a cseppet sem ismeretlen…
A harmadik évadát záró Serial Chillers rovat 2020. utolsó megjelenésére nem kisebb célt tűz ki maga elé, mint hogy minden idők legelső sorozatgyilkosának történetét tárja az olvasók elé. Hasfelmetsző Jack…
Különféle ünnepekhez kapcsolódó antológiákkal több ízben is találkozhattatok már a CineGore oldalán (Holidays, Tales of Halloween, All Hallow’s Eve 2), most pedig a 2015-ben készült A Christmas Horror Story mellé…
Az azonos nevű sorozatadaptáció – melynek két évadáról mi is írtunk – alapjául szolgáló regény, Joe Hill NOS4A2-ja először 2013-ban került a boltok polcaira, mint Stephen King fiának harmadik regénye. Hozzánk először…
Christopher Paolini bebizonyította, hogy egy fantasy író is tud jó és élvezetes sci-fit írni. A hosszú évekre eltűnt író az idei évben váratlanul bejelentette, hogy egy új, kifejezetten felnőtteknek szóló…
2020 gyatra év volt nagyon sokunk számára, és a pandémia hatással volt a filmiparra is – bemutatók maradtak el, forgatások álltak le a világjárvány miatt, így bizonyosan több évbe fog…
A koronavírus járványra, mely a jelenkor egyik legnagyobb válsága, igencsak gyorsan lecsapott a horror zsánere. A bezártság, a magány, az, hogy a családtagjainkat és barátainkat jószerint csak online láthatjuk, kiváló…
‘Az év horror filmje’ hangzott el valamelyik fórumon, ahol először hallottam a His House-ról. Rendben van, 2020-ban nincs túl magasan a léc, de azért egy ilyen vélemény csak felkelti a…
Our nearly two-hour interview with Dr. Uwe Boll has been broken down into three parts due to its length, at the end of which you can also expect a very…
Uwe Boll is back! CineGore interviewed one of the most original, most divisive directors. Our editors Zoo_Lee and Fixxerx had a two-hour informal conversation with Dr. Boll – thanks again…
Az elmúlt esztendő sok mindennek nevezhető, de átlagosnak semmiképpen sem. Az életünk minden területére hatalmas bélyeget nyomó járvány természetesen a filmipart is erősen érintette, 2020 alapjaiban változtatta meg a következő évtized filmnézési szokásait. Az utóbbi években kiélesedő streaming kontra mozi vita fordulóponthoz érkezett, a háborúban főszerephez jutott a koronavírus.
Az AMC 2020 szeptemberében bejelentette, hogy a korábban beharangozott 11. évaddal zárul a The Walking Dead. Ugyan a kaszálás réme már évek óta fenyegette a példátlan népszerűségre szert tevő poszt-apokaliptikus sorozatot, a Frank Darabont (A köd, Halálsoron, A remény rabjai) által indított történetfolyamnak egyáltalán nem kell szégyenkeznie. A képregény adaptáció 200 epizód után köszön majd el hűséges rajongóitól, az utolsó felvonás 24 része 2021 és 2022 során kerül majd képernyőkre.
Pár hónappal a debütálás után visszatért a Sam Raimi nevével fémjelzett észak-amerikai városi legendákon alapuló antológia-sorozat, a 50 States Of Fright. A második szezon pont ott folytatja, ahol az első abbahagyta, bár az összkép ezúttal inkább a tisztességes iparosmunka felé húz, a roppant rövid játékidő miatt még így is mindenképpen érdemes belevágni a darálásba.
Közel egy évtizede találkoztam először Mike Flanagan nevével, de már a 2011-es Absentia megtekintése után felötlött bennem a gondolat, hogy ez az amerikai fiatalember generációjának egyik meghatározó horrorfilmes alkotója lehet. Aki pár ezer dollárból ilyen atmoszférát, és feszültséget képes teremteni, az bizony nagy dolgokra hivatott. Természetesen optimizmusom mögött egy jó nagy adag megelőlegezett bizalom is állt, de szerencsére az eltelt kilenc esztendő engem igazolt.
2020 a koronavírus mellett a Ju-on franchise éve is lehetett volna, de kihagyott ziccereknél nem jutottak tovább az alkotók. Több szempontból is fájó ezt kijelenteni, hiszen az alapanyag az egyik legjobb és legijesztőbb J-horror, ráadásul az előzetesen kiszivárgott tervek kifejezetten bizakodásra adtak okot.
Szereted az antológiákat? Bejönnek a rövid sorozat-epizódok? Érdekel az észak-amerikai folklór? Kedveled a városi legendákat? Esetleg úgy rajongsz Sam Raimi munkásságáért, mint ezen sorok írója? Ha mindegyik kérdésre igen a válasz, örömmel jelentem, hogy ennél jobb helyen nem is járhatnál. A 50 States Of Fright pedig az új kedvenc sorozatod;)
A slasher alműfaja a’80-as években élte igazi aranykorát, de még abban az évtizedben elérte a hanyatlás sanyarú sorsa. A tömegtermelés okozta minőség-zuhanás és a kínos kreativitás-hiány ellenére az éles vágóeszközökkel rohangáló, (zömében) maszkos gyilkológépek megmaradtak a horror egyik legkedveltebb zászlóshajójának. Mivel sokan a mai napig ezzel azonosítják be hőn szeretett műfajunkat, így elég komoly teher nyomja a szubzsáner képzeletbeli vállait.
Reprezentatív felmérés nélkül is borítékolom, hogy az európai gyerekek zömének legelső találkozása a horror műfajával a Grimm-testvérek munkásságához köthető. Jacob és Wilhelm Grimm nem bántak kesztyűs kézzel fiatal olvasóikkal a 19. század közepén, ennek ellenére a nem kevés véres kegyetlenséget és szexuális utalást tartalmazó népmesegyűjteményük 2005 óta a világörökség része.
2020 a koronavírus esztendejeként fog bevonulni a történelemkönyvekbe, az életünkre rányomott szükségállapot bélyeg természetesen a filmipart sem kímélte. Hollywood működésének legrosszabb évét fogja elkönyvelni, a mozis bevételek szinte nullára csökkentek, a bejelentett premierek legtöbbje 2021-re menekült, ráadásul a filmforgatások is kényszerpihenőre mentek. Mintha a mozik kényszerű bezárása nem lett volna elég, minden eddiginél élesebbé vált a streaming és a klasszikus filmterjesztési csatornák évek óta fennálló harca.
Általánosságban elmondható, hogy az aktuális évi horrorfilm-felhozatal zömében olyan alkotásokból áll, amelyeknél nagyítóval sem találhatunk semmilyen újításra való szándékot. Ez önmagában nem is lenne túl nagy probléma, ha a rengeteg tucatmunka legalább tisztességesen lenne kivitelezve és érezni lehetne rajtuk, hogy szívvel-lélekkel készültek. Aktuális kritikám tárgya ugyan nem találta fel újra a kereket, de szerencsére az alkotók igyekeztek a klisés alapanyagból a maximumot kihozni.