A tudományos-fantasztikus műfaj kevés olyan szinte mára már legendássá érett klasszikus regénnyel büszkélkedhet, mint amilyen Frank Herbert műve. Nem titok, hogy a Nebula- és Hugo-díjjal kitüntetett A Dűne és annak későbbi folytatásai a Star Wars-filmekre is erőteljes hatással voltak. Az epikusnak ígérkező, de aztán bedőlő Jodorowsky-féle változat után 1984-ben előbb egy moziváltozat készült belőle a kivételes látásmódú David Lynch rendezésében, majd pedig a kétezres években egy szolidabb költségvetésű tévésorozat. A Denis Villeneuve (Érkezés, Embermás) által dirigált, hazánkban is forgatott, legújabb installáció valamikor a közeljövőben érkezik, most viszont lássuk az örökzöld mű képregényes feldolgozását, amit a GABO kiadó jóvoltából már magyarul is olvashatunk!

Ha esetleg valaki nem ismerné a történetet, annak röviden vázolom a cselekményt: IV. Shaddam császár megbízására Leto Atraides és családja az Arrakis nevű kietlen sivatagbolygóra utazik, hogy átvegye azt a Harkonnen-háztól. Kétségkívül fontos feladat, ugyanis egyedül a Dűnén található meg a galaxis legfontosabb kereskedelmi értékkel bíró áruja, a fűszer, mely meghosszabbítja az életet és jövőbelátást is biztos, de a nagy mennyiségű fogyasztása az egyén fiziológiáját szintén megváltoztatja. Kitermelése pedig a bolygón fellelhető gigászi homokférgek és a szélsőséges időjárás miatt cseppet sem veszélytelen. Leto hamar szövetségre lép a helyi őslakos fremenekkel, viszont az Harkonnen-ház nem hagyja annyiban a dolgot: bérgyilkosokkal próbálják eltenni láb alól a planéta új gazdáját. Persze ehhez az uralkodó felnőttkorba lépő fiának – egyben főszereplőnknek -, Paulnak is lesz egy-két szava…

Aki már olvasta Frank Herbert tudományos-fantasztikus klasszikusát, az nem felejti hamar. A jövőben high-tech környezetben játszódó, feudális berendezkedésű birodalom elképesztő részletgazdagságával, fantasztikus elemekben bővelkedő komplex világával hihetetlen élményt jelent. Az 1965-ben íródott klasszikust követően Herbert még öt további kötettel (A Dűne messiása, A Dűne gyermekei, A Dűne istencsászára, A Dűne eretnekei, illetve A Dűne Káptalanház) bővítette a sagát, halála után pedig annak fia, Brian Herbert és Kevin J. Anderson kooperációjából különféle, a rajongókat megosztó előzmény-regények és kvázi-folytatások is születtek. Jelen adaptáció szintén az említett szerzőpáros munkája, ők dolgozták át képregényes formába, hogy aztán Raúl Allén és Patricia Martín vizualitásában nyerje el végső formáját.

Őszintén megmondom, a zseniális narancssárgás-vöröses tónusú borító alapján én egy kissé másfajta képregényre számítottam, de még a hasonló szín-összeállítású belső borítók szemrevételezése után is. Félreértés ne essék, a kötet belső vizuális megjelenése egyértelműen profi munka. Az adaptációs folyamat után a sci-fi klasszikus minden relevánsabb momentuma megjelenik, és nem csak úgy kényszeresen van jelen, hanem szépen beleilleszkedik a cselekménybe. Mintegy forgatókönyvszerűen, kisebb panelokba szépen beledolgozva, tényszerű rajzok élesen és határozottan vezetik a szemet. És pont ez az a sterilitás, ami engem személy szerint zavart.

A Dűne képregény-változatához én például sokkal jobban el tudtam volna képzelni egy kevésbé határozott vonalvezetésű, nem annyira szigorú keretek közé szorított tényszerű és részletgazdagabb rajzolást, amelyben – bár az alapanyag adott – könnyebben lehet elrugaszkodni a rajzok által formálva a saját fantáziánkba. Továbbá, prekoncepciómban egy sokkal kevésbé erős színezés jelent meg, mondjuk egy pasztellszínekből összeálló paletta a végtelen sivatagos környezethez passzolva – mint amilyen a borító is sugallt -, esetenként néhány sötét tónussal a politikai játszmákat megelevenítő paneleknél.

Maga az eredeti regény képregényes-narrációba való átültetése viszont – ahogy azt már a korábbiakban írtam -, remekül sikerült. Bár az elején kissé sok lehet az idegennek hangzó név és furcsa kifejezés, később sorra fejtik ki ezeket, és utána már jobban fókuszálhatunk a folyamatos olvasásra. Aztán már csak azon vesszük észre magunkat, hogy hirtelen véget ért a 176 oldal, mi pedig élvezettel folytatnánk tovább. Amit persze meg is tehetünk a jövőre érkező, Muad-Dib névre keresztelt második kötettel. Dűne-rajongóknak tehát szimplán kuriózum, de aki még nem olvasta a regényt (vagy látta valamelyik adaptációját), annak is egy korrekt belépő lehet Frank Herbert fantasztikus munkásságába.

Értékelés: 8/10

eyescream

A könyvért köszönet a GABO kiadónak, akitől ITT lehet megrendelni!