Joe Hill – Fekete telefon (2022)

fekete telefon Mikor megtudtam, hogy a Stephen King fiának életművét gondozó GABO kiadó nemsokára magyar nyelven is kiadja Joe Hill magazinokban publikált, korai műveit tartalmazó novelláskötetét, szinte madarat lehetett volna velem fogatni. Az eredetileg 2005-ben kiadott 20th Century Ghosts címre keresztelt, rangos díjakat (Bram Stoker, British Fantasy) bezsebelt kiadvány címe a közelgő filmes adaptáció miatt Fekete telefonra változott, viszont minőségben hasonlóan magas színvonalat képvisel, mint az író későbbi regényei.

A négyszáz oldalas (filmes borítóval ellátott) kötetben olvasható írások tematikája meglehetősen széles spektrumot ölel fel, és mint azt az előzőekben írtam, ezek szinte mindegyike különféle amerikai magazinokban jelent meg első ízben. Akad itt meglehetősen kalandosra és egyben ijesztőre sikeredő szerkesztői nyomozás egy kiváló alkotás felkutatásának céljából (Legjobb új horror), szívhez szóló mozgóképes kísértettörténet (20. századi kísértet), illetve az ötvenes-hatvanas években készült kisvárosi szörnyfilmeket éltető, kafkai abszurdból táplálkozó bogaras ámokfutás (Meghalljátok a sáska ciripelését). Kapunk egy majdnem szuperhősös történetet némi Shyamalan-féle csattanóval a végén (A palást), egy már-már tudományos-fantasztikusan bizarr koncepciót (Utolsó lélegzet), és azt is megtudhatjuk, hogy mi lett főbb szereplőinkkel a Dracula eseményei után  (Abraham fiai). Továbbá bepillanthatunk különféle problémákkal küzdő fiatalok drámai életútjába (Jobb, mint otthon, valamint Beszorítás), a Pop art – A légből kapott fiú pedig egy ezen a vonalon készült elképesztően szívhez szóló és príma weird írás.

fekete telefon

Joe Hill a gyermekrablás szituációját fenyegető atmoszféráját kiválóan érzékeltető Fekete telefonban például a későbbi NOS4A2 egyik természetfeletti ötletét vetítette előre. Szörnyek, kísértetek és természetfeletti esetek mellett persze a zombik is előkerülnek – ám nem úgy, ahogy azt gondolnánk. A Bobby Conroy feltámad holtából konkrétan George A. Romero élőhalottas horrorjának forgatása idején zajlik, főszereplői pedig egymástól messzire keveredő statiszták.

Az Apám maszkja című novellát már az Ellen Datlow által szerkesztett Sötétségben is olvastam anno, de még másodszorra is túl szürreális volt számomra az egész, pedig értettem miről szól. Elmondható, hogy mindegyik novella apró, életszerű részletekig megjelenített kis szeletét mutatja be az általa vázolni kívánt nagyvilág egy adott környezeti szegmensének, ám ami számomra lemaradandóbb sikerült, az a kötet talán leghosszabb írása, az Önkéntes alávetés. Ebben főszereplőnk szellemileg visszamaradott(nak hitt) testvére ráérősen megfogalmazott narrációjával bár előre sejthető a dobozlabirintussal kapcsolatos csattanó, azért a jól elbújtatott lovecraft-i utaláson még én is csodálkoztam.

Aki ismeri Joe Hill eddigi színpompás munkásságát – A szív alakú doboz, Szarvak, NOS4A2, Spóra, Furcsa időjárás, illetve a Locke & Key képregény – az tudhatja, hogy akárcsak apja, Stephen King, ő sem csak és kizárólag a horror szigorú keretein belül tevékenykedik. Műveiben a félelemkeltés fenyegető műfaját gyakran váltja fel bizarr természetfeletti, dark fantasy vagy éppen weird tónus, esetleg éppen a szürrealitás határát súroló elemek tűnnek fel, miközben húsba maró realitással festi meg szereplőink hétköznapi sorsában húzódó drámáit, életútjuk bemutatásával. Így talán nem meglepő, hogy a művek többsége nem zárul pozitív előjellel, sőt nekem például néhány írásában kifejezetten hiányzott egy-egy konkrét lezárás. Merthogy Joe Hill a legtöbbször csak sejtet: nem ad egyértelmű és határozott végkimenetelt, inkább csak lebegtet, ezáltal az Olvasóra bízza a hogyan tovább kérdését.

Talán ez utóbbi volt az egyetlen negatív gondolatom a kötet kapcsán, melyet így bárkinek jó szívvel ajánlhatom, akik olvastak tőle már valamit vagy éppen régóta az apa nagy rajongói. Esetleg még nem ismerik a fiút, de szeretnének egy ötletesen megírt, rövidebb sztorikból összeálló gyűjteményt emberi drámákkal és természetfelettivel. Remélem, hogy ez a tizenöt plusz egy – nem akarok spoilerezni, de tessék elolvasni a Köszönetnyilvánítást! – művet tartalmazó kiadvány, amellyel Joe Hill anno a nagyobb közönség számára is megismertette magát, itthon is hasonló sikereket ér majd el, ugyanis bőven megérdemli!

A könyvért köszönet a GABO kiadónak, akitől ITT lehet megrendelni! 

Értékelés: 9/10

eyescream

Be the first to comment on "Joe Hill – Fekete telefon (2022)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.