A Mercedes-trilógiában (Mr. Mercedes – Aki kapja – Agykontroll) megismert, halk szavú és visszahúzódó, ám briliáns észjárású Holly Gibney később, mint releváns detektív-karakter tette tiszteletét A kívülállóban, legutoljára pedig a Minél véresebb című kisregényben nyomozott. A szerző saját bevallása szerint annyira megkedvelte karakterét, hogy kénytelen volt sorsának további alakulásáról írni, egyúttal egy következő bűnügyi történetet prezentálni vele.

A covid-járvány kellős közepén járunk; társa betegsége okán Holly egyedül viszi a leginkább pitiáner ügyeket vállaló Becsületes Megtaláló Nyomozóirodát. Ezúttal egy aggódó szülő eltűnt lánya ügyével bízza meg az éppen édesanyját elvesztő Holly-t, ő pedig szokás szerint minden erejével beleveti magát a munkába. Fáradhatatlan, állhatatos nyomozása nemsokára meghozza gyümölcsét: egy konkrét mintázatra lel az ominózus környéken elrabolt és a mai napig elő nem került fiatalokkal kapcsolatban…

Nem fogom ismételni magam – hiszen leírtam már többször a korábbi cikkekben –, hogy Stephen King kétezres évek után született regényei kis számú kivételtől eltekintve már nem sikerültek annyira erősre és karakteresre, mint írói karrierje korábbi szakaszában készült művei. Ez valahol azért érhető, hiszen a saját bevallása szerint is grafomán szerző rekordmennyiségű könyvet tudhat magáénak, és nehezen lehetne tartani a színvonalat ilyen dömping esetében. Nem azt akarom mondani, hogy manapság már nem ír hitelesen, szórakoztatóan vagy határozott elképzelésekkel, mert ez nettó hazugság lenne; ahogy öregszik, egyre inkább szentimentálisabb jellegű művekkel rukkol ki, ahol a korai műveiben fellelhető izgalmi faktor és a feszültség, a fordulatokra épülő fantasztikummal karöltve lényegében kezd a háttérbe szorulni. Szerencsére azonban az amerikai társadalmat piszkosul ismerő szerző drámai oldala megmaradt, így még mindig igazán élvezetes olvasni.

A Mr. Mercedes trilógiával megkezdett krimis regényfüzérének szépen lassan kulcsszereplőjévé váló karakteréről elnevezett legújabb műve gyakorlatilag az említett bűnügyi széria egy következő (kései) epizódja. Vagy ha úgy tetszik, Stephen King a Holly-univerzum kiterjesztésére irányuló projektjének újabb bizonyítéka, amelyben minden relevánsabb figura felbukkan, aki csak számít főszereplőnk nem éppen hétköznapi életében. A nyomozása okán halálos veszélybe kerülő Holly személyiségében releváns változás áll be: eltitkolt családi ügyekre derül fény, és lassan magára talál zsarnok anyja árnyékából kilépve. Ráadásul a változó idősíkokban játszódó inzertek fifikás variálásának köszönhetően a fő cselekményszálon túl érdekes és nem mellesleg informatív részleteket tudhatunk meg az antagonistákat illetően.

A hétköznapi álcájuk mögött megbújó már-már ketchum-i kannibál-brutalitással ügyködő sorozatgyilkos(ok) ügyére koncentráló majdnem ötszáz oldalas kötetben ezúttal (avagy ismét) sem bukkan fel semmifajta természetfeletti vagy misztikus esemény – én személy szerint azért valamennyire hiányoltam. Mert bárhogy is nézzük, King azért King, na. Ettől és saját politikai állásfoglalását rendre karakterei szájába adó Trump-uszításoktól eltekintve viszont a Holly egyébként teljesen élvezhető.  Egy bizarr bűnügyi történet a kiemelkedő szürkeállománnyal megáldott főszereplő aktuális nyomozásáról, illetve életének ügyes-bajos dolgairól, azonban azt le kell szögezni, hogy hatalmas csavarokat vagy meghökkentő fordulatokat senki se várjon tőle.

Értékelés: 8/10

eyescream