Míg az első kötet az 1920 és 1960 közötti évekre koncentrált, a másodikban már az 1960 és 1980 között készült lovecraft-i iszonyattal foglalkozó műveket olvashatunk, az Azilum magazin különszámaként megjelent…
Bár már bőven akadtak előfutárok a Shock Waves (1977) vagy a Zombie Lake (1981) képében, igazából 2009 volt az az év, amikor a náci zombik a Dead Snow-nak köszönhetően egyszerre…
Fanatikus horror-rajongóként mindig mosolyt csal az arcomra, ha valamelyik ismert énekes vagy zenész tűnik fel egy-egy ilyen zsánerű produkcióban. Azt legtöbbször csak sejteni lehet, hogy csupán csak “véletlenül” keveredett oda…
Az elmúlt esztendő sok mindennek nevezhető, de átlagosnak semmiképpen sem. Az életünk minden területére hatalmas bélyeget nyomó járvány természetesen a filmipart is erősen érintette, 2020 alapjaiban változtatta meg a következő…
Az év utolsó napjaiban végre egy olyan horror-antológiára sikerült bukkannom, amelyre már régóta vágytam – átlag felett szórakoztató és majdhogynem hibátlan gyűjteménye ez a különféle műfajú (szörnyes horror, egyetemi szatíra,…
Tudvalevő, hogy 1995-ben már készült egy film Lovecraft A kívülálló című novellájának szabadon kezelt változatából, amelyet Stuart Gordon (Re-Animator, From Beyond, Dagon) rendezett, a főszerepben pedig a cseppet sem ismeretlen…
A harmadik évadát záró Serial Chillers rovat 2020. utolsó megjelenésére nem kisebb célt tűz ki maga elé, mint hogy minden idők legelső sorozatgyilkosának történetét tárja az olvasók elé. Hasfelmetsző Jack…
Különféle ünnepekhez kapcsolódó antológiákkal több ízben is találkozhattatok már a CineGore oldalán (Holidays, Tales of Halloween, All Hallow’s Eve 2), most pedig a 2015-ben készült A Christmas Horror Story mellé…
Az azonos nevű sorozatadaptáció – melynek két évadáról mi is írtunk – alapjául szolgáló regény, Joe Hill NOS4A2-ja először 2013-ban került a boltok polcaira, mint Stephen King fiának harmadik regénye. Hozzánk először…
Christopher Paolini bebizonyította, hogy egy fantasy író is tud jó és élvezetes sci-fit írni. A hosszú évekre eltűnt író az idei évben váratlanul bejelentette, hogy egy új, kifejezetten felnőtteknek szóló…
2020 gyatra év volt nagyon sokunk számára, és a pandémia hatással volt a filmiparra is – bemutatók maradtak el, forgatások álltak le a világjárvány miatt, így bizonyosan több évbe fog…
A koronavírus járványra, mely a jelenkor egyik legnagyobb válsága, igencsak gyorsan lecsapott a horror zsánere. A bezártság, a magány, az, hogy a családtagjainkat és barátainkat jószerint csak online láthatjuk, kiváló…
‘Az év horror filmje’ hangzott el valamelyik fórumon, ahol először hallottam a His House-ról. Rendben van, 2020-ban nincs túl magasan a léc, de azért egy ilyen vélemény csak felkelti a…
Our nearly two-hour interview with Dr. Uwe Boll has been broken down into three parts due to its length, at the end of which you can also expect a very…
Uwe Boll is back! CineGore interviewed one of the most original, most divisive directors. Our editors Zoo_Lee and Fixxerx had a two-hour informal conversation with Dr. Boll – thanks again…
Filmünk címének első része az ominózus élőhalott lényeket jelöl, míg a folytatása Dánia fővárosára próbál utálni ebben a félórás kis rövidfilmben, amit a vizuális effektusokban jártas író-rendező, Jonas Ussing (Cowboys and Aliens) hozott tető alá. (more…)
A zombik/fertőzöttek okozta apokalipszis örökzöld téma. Láttuk már kismillió filmen, olvastuk ezeregy könyvben, és játszottuk megszámlálhatatlan játék formájában. Van, ami mára klasszikussá vált és beépült a popkultúrába, és volt, ami eltűnt a szórakoztató ipar pöcegödrében. Ám hiába láttuk már ezerféleképpen, hiába gondoljuk, hogy már az utolsó bőrt is lenyúzták róla, még is rendre jelennek meg a témát feldolgozó művek, ilyen cikkünk alanya is, a PS4 exklúzív Days Gone.
(more…)
Az emberek fantáziáját már a kezdetektől borzolja egy esetleges világvége, az emberi faj kipusztulásának mikéntje,a Gilgames eposzban valamint az Ószövetségben felbukkanó özönvíztől kezdve egészen napjaink apokalipszis jóslataiig, mint például az Y2K vagy a maja naptár 2012-es ciklusváltása. A második világháború borzalmai után azonban az emberek egy új katasztrófától kezdtek el félni: a nukleáris háborútól. Ez a félelem a filmművészetben is megjelent, a hidegháború alatt rengeteg alkotás született az atomrobbantások okozta szörnyetegekről, vagy az általuk okozott apokalipszisről. Az egyik legerőteljesebb mű a Barry Hines által írt Threads, mely szinte dokumentumfilmszerűen mutatja be, mi történne, ha atomtámadás érné Anglia egyik legnagyobb városát, Sheffield-et. (more…)
Cormac McCarthy-t a Nem vénnek való vidék írójaként és a Southern Gothic zsáner egyik ikonikus alakjaként ismerhetjük (ez a tizenkilencedik századi gótikus irodalom amerikai környezetre szabott verziója, ide szokták sorolni Anne Rice regényeit, filmek közül pedig a Skeleton Key-t, a Cape Fear-t vagy a Deliverance-t). Az út című regényében a posztapokaliptikus zsánerhez nyúl, túl jól. (more…)
A videojáték-adaptációk továbbra is Hollywood mostohagyermekei, pedig sokan azt gondolták, hogy 2016 változást hozhat ezen a téren. A legkellemetlenebb érintett minden bizonnyal az Assassin’s Creed mozi volt, de az utolsónak kikiáltott Resident Evil sem fogja jó hírét vinni ennek a műfajnak. Elég nagy esély van rá, hogy soha sem készül olyan Resident Evil-film, amit tiszta szívből utálnék, de ennek vajmi kevés köze van Paul W.S. Anderson rendezői/forgatókönyvírói munkásságához.
A Horrific Tales Publishing jóvoltából idén már két kiváló hosszabb horror novella került a polcaimra. Ezek után szinte tűkön ülve vártam következő kiadványukat, a múlt hét óta kapható The Rot-ot – egy remek poszt-apokaliptikus thrillert Paul Kane-től, a műfaj egy újabb, hazánkban még ismeretlen, ám már több mint 60 sikeres novellát és regényt maga mögött tudó szerzőtől. (more…)
Nem könnyű repülőgép-katasztrófát túlélő gyereknek lenni. Főleg, ha a rejtélyes eset után még különleges képességekre is szert tesznek. Megmagyarázhatatlan véletlen, isteni csoda vagy egy földönkívüli beavatkozás eredménye? Esetleg ők maguk lennének az apokalipszis megelevenedő lovasai, akik eljöttek, hogy romba döntsék a világot – mint ahogyan azt egyes vallási fanatikusok gondolják?! A fokvárosi írónő misztikus hangulatú thriller-kötetéből minden kidül, vagyis majdnem… (more…)
Manapság divat utálni azon színészeket, akiken felnőttünk. A kiöregedőfélben lévő Sylvester Stallonék, Robert de Nirók és Dolph Lundgrenek több filmben is kvázi önmagukat parodizálva hakniznak össze még néhány százezer dollárt nyugdíjas korukra. Mostani filmünk főszereplője, Nicolas Cage is ebbe a sorozatba illik, kevés Hollywood-i sztárról olvastam annyi negatívumot, mint róla. Pedig valahogy minden filmje szerethető és szórakoztató. Na jó, nem mind, de a Képlet speciel igen.
A nyolcvanas évek elején járunk, az Egyesült Államokban. A hidegháború legfeszültebb évein már túl vagyunk ugyan, de a két egymással szemben álló szuperhatalom továbbra is ferde szemmel tekintget a másikra. Kényes egyensúly alakult ki az elmúlt évek során, mikor is az USA és a Szovjetunió felosztotta egymás közt a világot. Az egyensúly fenntartása érdekében mind az anyaországok, mind a szövetséges államok területén interkontinentális ballisztikus atomrakéták néznek egymással farkasszemet, csak arra várva, hogy valaki végre megnyomja a „Nagy Piros Gombot”.
Egy igen elfeledett alkotás körmére nézünk a következő írásban, mely egy évvel a klasszikus Texasi láncfűrészes mészárlás előtt jelent meg, illetve tíz évvel a hírhedt Blood Feast után érkezett meg, így joggal tehető fel a kérdés: vajon miben sikerült maradandót alkotni, és miért történhetett meg, hogy egy, a horror újjáéledése hajnalán készített múvi megrekedt és nem hatolt mélyebbre az emberek tudatában. A Willard Huyck, Gloria Katz szerzőpáros jegyzi a filmet mint forgatókönyvíró és rendezői társulat és az akkoriban ismételten divatba jövő apokaliptikus hangulatot igyekeztek meglovagolni és megfűszerezni.