Evils of the Night (1985)
A leginkább producerként tevékenykedő Mardi Rustam (Eaten Alive, Dracula vs. Frankenstein) egyetlen horror(szerű) rendezése ez a produkció, és az összképet nézve ez nem is nagy baj. Mert egy főleg sci-fiként hirdetett alkotást illetően azért az embernek van valamennyi prekoncepciója, és elvár(na) bizonyos zsáner-elemeket. Ha viszont ezeket is csak ímmel-ámmal – sőt leginkább ed wood-i magasságokhoz mérhető szinten – tudja teljesíteni, akkor a végeredmény sem lehet más, mint egy gyorsan és olcsón összedobott, ízig-vérig trashfilm. (more…)
Az észak-amerikai indiánok körében különböző legendák szólnak hatalmas szárnyas lényekről, melyek szárnycsapásaikkal viharokat támasztanak, szemükből villám csap ki és a hátukról lecsöpögő vízcseppek esőként hullanak alá az égből. Ezek az óriási ragadozó madarak egyes törzseknél jóindulatú természet-szellemekként jelennek meg, melyek segítették az embereket a nehéz időkben, míg másoknál agresszív és félelmetes szörnyekként, melyek akár felnőtt embereket is képesek voltak megragadni, levegőbe emelni és fészkükbe cipelni. Mindez csupán a rézbőrűek babonasága maradt volna, ha a kontinensre érkező fehér telepesek beszámolói meg nem erősítették volna a mennydörgésmadár – avagy Thunderbird – létezését. 
A science fiction és a horror határmezsgyéjén lépkednek az idegenes elrablós filmek és mintha a komolyabb költségvetésekből rendre kimaradnának, legfőképp az indie filmgyártók próbálgatják magukat, veszik elő ezt a formulát. A témához pedig a mostanában folyamatosan előtérbe kerülő found footage, avagy kézikamerás bemutatást használták, ami összességében egyáltalán nem volt hátrány, sőt, jótékonyan képes volt elfedni bizonyos helyzetekben a költségek hiányát. Mindez azonban nem elég ahhoz, hogy kimagasló, de legalábbis nagy rajongói bázissal rendelkező alkotássá válhasson egy mozi. Nézzük meg közelebbről, hogyan sikerült vegyíteni a különböző alapanyagokat.