Wells munkásságát nem éppen a horrorral szokás azonosítani. Neve leginkább úgy maradt fenn az utókornak, mint az időutazás koncepciójának egyik előfutára és népszerűsítője (Az időgép), a tudományok árnyoldalát bemutató és abból…
A Serial Chillers rovat bár az utóbbi évben már ritkábban jelent meg, mint a kezdetekkor, még korántsem fogyott ki az alapanyagul szolgáló rémtettekből. Ezúttal ismét egy hírhedt gyilkost veszünk górcső…
Kedvenc N-betűs streaming szolgáltatónknak hála ismét egy újabb, intelligens módon szórakoztató dél-koreai sorozatot tekinthetünk meg otthonunkban. A produkció eredetileg 2017 és 2020 között webtoonként, vagyis online platformon sugárzott animációs képregény-szériaként…
A 21. században a horror műfaja többször bebizonyította, hogy továbbra is remekül rezonál az aktuális társadalmi problémákra. A mesterfokra emelt önreflexió egy nagy adag rettegéssel megspékelve továbbra is hatásos koktél,…
A kanadai irodalom újra és újra elmesélt története az, amelyre Dan Simmons világhírűvé vált bestsellere, és az abból készült 2018-as sorozat ismét ráirányította az egész világ figyelmét. Cikkünkben a Terror…
Josh Malerman a zeneszerzőből lett író váratlanul és nagy sikerrel robbant be az irodalom világába. Első regénye a Madarak a dobozban komoly elismeréseket ért el nemcsak az olvasók körében, de…
Míg az első kötet az 1920 és 1960 közötti évekre koncentrált, a másodikban már az 1960 és 1980 között készült lovecraft-i iszonyattal foglalkozó műveket olvashatunk, az Azilum magazin különszámaként megjelent…
Bár már bőven akadtak előfutárok a Shock Waves (1977) vagy a Zombie Lake (1981) képében, igazából 2009 volt az az év, amikor a náci zombik a Dead Snow-nak köszönhetően egyszerre…
Fanatikus horror-rajongóként mindig mosolyt csal az arcomra, ha valamelyik ismert énekes vagy zenész tűnik fel egy-egy ilyen zsánerű produkcióban. Azt legtöbbször csak sejteni lehet, hogy csupán csak “véletlenül” keveredett oda…
Az elmúlt esztendő sok mindennek nevezhető, de átlagosnak semmiképpen sem. Az életünk minden területére hatalmas bélyeget nyomó járvány természetesen a filmipart is erősen érintette, 2020 alapjaiban változtatta meg a következő…
Az év utolsó napjaiban végre egy olyan horror-antológiára sikerült bukkannom, amelyre már régóta vágytam – átlag felett szórakoztató és majdhogynem hibátlan gyűjteménye ez a különféle műfajú (szörnyes horror, egyetemi szatíra,…
2020 gyatra év volt nagyon sokunk számára, és a pandémia hatással volt a filmiparra is – bemutatók maradtak el, forgatások álltak le a világjárvány miatt, így bizonyosan több évbe fog…
We have arrived to the final part of our nearly two-hour interview with Dr. Uwe Boll (you can read the previous two sections here and here), and at the same…
Our nearly two-hour interview with Dr. Uwe Boll has been broken down into three parts due to its length, at the end of which you can also expect a very…
Uwe Boll is back! CineGore interviewed one of the most original, most divisive directors. Our editors Zoo_Lee and Fixxerx had a two-hour informal conversation with Dr. Boll – thanks again…
Zombik a kórházban koncepciót már láthatunk néhányat – legutóbb például a francia Mutants című jóravaló francia produkcióban. Ezúttal egy nem éppen legális plasztikai beavatkozásoknak otthont adó klinika területén tombolnak az élőhalottak, és miközben szakad a hasfal és fröcsög a vér, azért arra is ügyeltek, hogy ebben a belga horror-vígjátékban a rekeszizmok se maradjanak tétlenek! (more…)
Manapság több olyan nagyvállalati közegben játszódó produkció bukkant fel kedvenc műfajunk berkeiben, amely egyszerre gúnyolja ki a multicéges kódexet és úgy általában magát a szigorú működési rendszert, miközben kellően véres megtorlást ajánl az elszenvedett évekért cserébe. Bloodsucking Bastards (2015), Belko Experiment (2016), Mayhem (2017) – csak pár példa az elmúlt évek terméséből, hogy a hazánkban forgatott hiperolcsó angol Severance-t (Csapatleépítés) ne is említsük. Bár azt talán tényleg nem kellene, mert nem sikerült valami fényesen. Újabb versenyzőként pedig egy ehető evőeszközöket gyártó cég alkalmazottai rekednek bent egy isten háta mögötti barlangban a nem éppen kedvességéről híres főnökükkel… (more…)
Ha a horrorfilmek világát nézzük, Új-Zéland elég sok mindent adott nekünk. Elég csak Peter Jackson humoros, belekben gazdag munkásságára gondolni (Braindead, Bad Taste, Meet the Feebles), újabban pedig már Taika Waiti vette át a képzeletbeli gyeplőt a What We Do In The Shadows (filmben és sorozatban), illetve a Wellington Paranormal szenzációsan szórakoztatóra sikerült produkcióival. De a szigetország az elkövetője a Housebound, illetve a Bárányok harapnak című komikus dolgoknak is. Most pedig egy gyilkos bútordarabbal akarnak fárasztani minket, hát noooormálisak ezek? (more…)
Serial Chillers rovatunkban Ed Geinnel, a filmipar kedvenc sorozatgyilkosával kapcsolatban már számba vettük a nagy klasszikusokat: volt szó A texasi láncfűrészesről, A bárányok hallgatnakról, és a Psychóról is. Az ő történetét azonban nem csak horrofilmek használták fel inspirációként, kitekintettünk egy drámára is, bármilyen hihetetlen, ma pedig egy vígjáték következik a sorban.
Habár egyáltalán nem viszolygok az újrafilm tervek hallatán, bevallom őszintén a Gyerekjáték remake bejelentésekor erősen összeszorult a gyomrom. A legtöbb jóérzésű horror-rajongó ilyenkor kínjában csak legyint egyet, de Tom Holland 1988-as klasszikus rémisztgetése óriási hatást gyakorolt rám kölyökként. Pont a legideálisabb korban csípett el Chucky, azóta pedig tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy a játékbabákat bizony illik kellő tisztelettel és fenntartással kezelni.
2017 őszén érkezett a mozikba az Idétlen időkig alapötletét meglovagoló tini-slasher, ami a nagyszerű elképzelés ellenére közepesen szórakoztató és vérszegény élményt nyújtott. A nagyszerű bevételi adatok (5 millió ellenében 125 millió dolláros összbevétel) azonnali cselekvésre ösztönözték Jason Blum producert, aki az első rész stábjával bő egy év után mozikba küldte a folytatást. A pénzhajhászatnak tűnő sietség sok esetben kapkodáshoz és a színvonal visszaeséséhez vezet, de ez esetben szerencsére ilyesmiről szó sincs.
Mikor zsenge gyermekkoromban megismerkedtem a Universal Pictures ’30-as, ’40-es évekbeli horrorfilmjeivel, egy gondolat folyton nyugtalanított: hogy-hogy nem látom a nagy Lugosi Bélát az eredeti Draculán kívül az erdélyi gróf szerepében, hiszen a vámpír történetét számtalanszor folytatták, ráadásul nem egyszer került szembe a klasszikus horrorok többi nagy szörnyetegével, mint a Farkasemberrel vagy Frankenstein szörnyével. Az indok természetesen nagyon prózai volt: hazánk egyik legnagyobb színésze kerülte Drakula szerepét, nehogy beskatulyázzák ebbe a szerepbe, melyet végül olyannyira nem sikerült elkerülnie, hogy az általa megformált karakter jelmezében temették el 1956-ban. Ennek ellenére az eredeti, 1931-es filmen kívül mindössze egyszer történt meg, hogy Lugosi név szerint ismét Drakula gróf bőrébe bújt volna: egy 1948-as Abbott és Costello vígjátékban, melyben összeeresztették a Lon Chaney Jr. által megformált Farkasemberrel és Frankenstein szörnyével, és mellyel lezárták a ’40-es évek nagy szörnyfilmjeit. (more…)
„Zingaja” „Az anyád megette a kutyámat” „Még egy kis sodót?” „A bulinak vége” – csak néhány az azóta elhíresült örökzöldekből. Bizony, aki valaha is nézett horrorfilmeket, annak már mosolyra áll a szája, amint felidéződnek eme sorok a Hullajó című klasszikusból. 1992–ben egy akkor még karrierje kezdetén lévő rendező, bizonyos Peter Jackson – aki azóta levezényelte a Gyűrűk Ura trilógiát, elkészítette a King Kongot, majd egy másik Tolkien művet is – letette a modern zombihorror, illetve zombi vígjáték alapjait ezzel a remekművel. (more…)
H. G. Lewis műveiből már párat bemutattunk, amelyek központjában a gore megteremtése állt, de a mester vegyítette is a műfajokat, és 1967-es filmjével, a The Gruesome Twosome-mal létrehozta a gore-vígjátékot is. Már a címből, mely roppant mód erőltetett áthallásos szójáték, erős szexuális töltettel, utal rá, nem mindennapi élményben lesz részünk. Azóta számtalan alkotás született, melyek fergetegesebbek (Haláli Hullák Hajnala, Hullajó, Trancsírák), vagy éppen iszonyatosan buták, így Herschell Gordon Lewisnak méltán kijár a dicséret, hiszen nélküle nem biztos, hogy megpróbálkozhattak volna ilyen eretnekséggel, hogy szándékosan vicces horrort hozzanak létre.
Anyák napja alkalmából miután friss harmatos rózsavízzel meglocsoltuk édesanyánkat, nagymamánkat, és akit anyaként erre érdemesnek tartunk, ajánlott John Watersszel ünnepelni, mert Ő igazán tudja, hogy mire képes egy Titkos gyilkos mama!