Wells munkásságát nem éppen a horrorral szokás azonosítani. Neve leginkább úgy maradt fenn az utókornak, mint az időutazás koncepciójának egyik előfutára és népszerűsítője (Az időgép), a tudományok árnyoldalát bemutató és abból…
A Serial Chillers rovat bár az utóbbi évben már ritkábban jelent meg, mint a kezdetekkor, még korántsem fogyott ki az alapanyagul szolgáló rémtettekből. Ezúttal ismét egy hírhedt gyilkost veszünk górcső…
Kedvenc N-betűs streaming szolgáltatónknak hála ismét egy újabb, intelligens módon szórakoztató dél-koreai sorozatot tekinthetünk meg otthonunkban. A produkció eredetileg 2017 és 2020 között webtoonként, vagyis online platformon sugárzott animációs képregény-szériaként…
A 21. században a horror műfaja többször bebizonyította, hogy továbbra is remekül rezonál az aktuális társadalmi problémákra. A mesterfokra emelt önreflexió egy nagy adag rettegéssel megspékelve továbbra is hatásos koktél,…
A kanadai irodalom újra és újra elmesélt története az, amelyre Dan Simmons világhírűvé vált bestsellere, és az abból készült 2018-as sorozat ismét ráirányította az egész világ figyelmét. Cikkünkben a Terror…
Josh Malerman a zeneszerzőből lett író váratlanul és nagy sikerrel robbant be az irodalom világába. Első regénye a Madarak a dobozban komoly elismeréseket ért el nemcsak az olvasók körében, de…
Míg az első kötet az 1920 és 1960 közötti évekre koncentrált, a másodikban már az 1960 és 1980 között készült lovecraft-i iszonyattal foglalkozó műveket olvashatunk, az Azilum magazin különszámaként megjelent…
Bár már bőven akadtak előfutárok a Shock Waves (1977) vagy a Zombie Lake (1981) képében, igazából 2009 volt az az év, amikor a náci zombik a Dead Snow-nak köszönhetően egyszerre…
Fanatikus horror-rajongóként mindig mosolyt csal az arcomra, ha valamelyik ismert énekes vagy zenész tűnik fel egy-egy ilyen zsánerű produkcióban. Azt legtöbbször csak sejteni lehet, hogy csupán csak “véletlenül” keveredett oda…
Az elmúlt esztendő sok mindennek nevezhető, de átlagosnak semmiképpen sem. Az életünk minden területére hatalmas bélyeget nyomó járvány természetesen a filmipart is erősen érintette, 2020 alapjaiban változtatta meg a következő…
Az év utolsó napjaiban végre egy olyan horror-antológiára sikerült bukkannom, amelyre már régóta vágytam – átlag felett szórakoztató és majdhogynem hibátlan gyűjteménye ez a különféle műfajú (szörnyes horror, egyetemi szatíra,…
2020 gyatra év volt nagyon sokunk számára, és a pandémia hatással volt a filmiparra is – bemutatók maradtak el, forgatások álltak le a világjárvány miatt, így bizonyosan több évbe fog…
We have arrived to the final part of our nearly two-hour interview with Dr. Uwe Boll (you can read the previous two sections here and here), and at the same…
Our nearly two-hour interview with Dr. Uwe Boll has been broken down into three parts due to its length, at the end of which you can also expect a very…
Uwe Boll is back! CineGore interviewed one of the most original, most divisive directors. Our editors Zoo_Lee and Fixxerx had a two-hour informal conversation with Dr. Boll – thanks again…
Ebben a magánkiadású kötetben a szerző egyperces sci-fi novellái – vagy ha úgy jobban tetszik: tudományos-fantasztikus karcolatai – kaptak helyet. A maga 32 oldalával egy egészben vékonyka gyűjtemény, viszont az elfogyasztásával egy igazán szórakoztató fél órát tudhatunk magunkénak. És, hogy miről is szólnak a történetek, az a kattintás után kiderül! (more…)
Azt hiszem, nem lövök nagyon mellé, ha azt állítom, a közönség vegyes érzelmekkel várta az új Terminátor-filmet. A korábbi években az egymást követő folytatások már csalódásra kondicionáltak sokunkat, és amikor felröppentek a hírek, hogy újabb rész készül a szériához, biztosan rajtam kívül mások is feltették a kérdést: minek?
Anélkül, hogy bármilyen információval rendelkeznénk egy filmről – a műfaját kivéve természetesen -, mire asszociálnánk egy olyan cím hallatán, hogy kettőezervalamennyi: bla-bla-bla? Jogosan feltételezem, hogy abban az esetben, ha a műfaj sci-fi, a zsánerre akár minimális rálátással is rendelkező kísérleti alanyunk jó eséllyel a 2001: Űrodüsszeiát fogja rávágni válaszul? Ha pedig mondani kell egy színészt/színésznőt, aki komoly hatással volt az ifjú sci-fi rajongókra az elmúlt két évtizedben, sok hozzám hasonló kocka elsők között említené Katee Sackhoff (nyilván a Battlestar Galactica Starbucks-ának szerepében) nevét. Tehát adott egy alig burkolt utalás egy klasszikus sci-fire és egy kevésbé burkolt felhívás némi nerdy nosztalgiázásra. Lássuk, hogy Hasraf Dulull első nagyjátékfilmje, a 2036 Origin Unknown vajon érdemes-e a figyelmünkre vagy csupán egy jókora blöff, aminek hiányosságait még a mikroköltségvetés sem indokolhatja!
Az 1999-ben startoló Mátrix trilógia nem kevesebbet ért el, mint hogy átvezette az akció-sci-fit a 21. századba. A többek között a mesterséges intelligencia természetével és lételméleti kérdésekkel foglalkozó film egyik fő varázsa a helyenként valóban lélegzetelállító technikai megvalósítás volt, mely alatt többek között az akciójelenetek talán sohasem látott megkoreografáltságát értjük. Az azóta eltelt esztendők nem vagy csak alig voltak képesek újat mutatni a műfajban: a nagy költségvetésű blockbuster-ek (Edge of Tomorrow, Planet of the Apes újrázások, hogy csak hirtelen kettőt említsek a legrosszabbakból) rendre elvéreztek a feleljünk-meg-minden-ízlésnek-és-korosztálynak hollywoodi ukáz oltárán. Igazán bevállalós, eredeti dolgokat leginkább a kis költségvetésű, független, kis túlzással sufni-produkcióktól kaphattunk, valamint a Netflix is felkarolta a kisüzemi sci-fi gyártást az utóbbi években, ha nem is mindenki osztatlan örömére. 2018 nyarán aztán jóformán teljesen sötét lóként került a – külföldi – mozikba Leigh Whannell író-rendező Upgrade című műve, amely nagyon gyorsan bebizonyította, hogy a 21. század második évtizedében is lehet élet a Netflixen és a garázsfilmezésen túl az akciófilmbe oltott science-fiction világában. (more…)
Az ember és a mesterséges intelligencia kapcsolata örök téma a sci-fi berkein belül. Az öntudatra ébredt gépek, vajon egyenértékű lényként kezelendők alkotóikkal, avagy továbbra is csak eszközök? Mi lesz ha a saját létezését felfogni képes mesterséges tudatok túl akarják szárnyalni, rosszabb esetben el akarják törölni az emberi fajt? A témát már számtalan módon, számtalan formában feldolgozták, ám eddig komoly videojáték adaptáció nem született. A Quantic Dream fejlesztő csapat ezt a rést kívánta betömni játékukkal.
(more…)
Néhány hete jelent meg a Netflix gondozásában a Tau című sci-fi, amely igen vegyes kritikákat kapott a tengerentúli sajtóban. A Gary Oldman nevével fémjelzett film különösen a mesterséges intelligencia és a futurisztikus filmek szerelmeseinek tetszését nyerheti el – bár laikusként úgy vélem, a hardcore fanok ezen igénye talán kielégítetlen marad. A néhány megkérdőjelezhető logikai bukfenc és a már-már drámaiba átcsapó sztori ellenére azért így is egy közepesnél jobb pontszámot megér a film, így a megtekintését a magam részéről szívesen javaslom.
Az adatkezelés és adatbiztonság problémaköre nem csak kulcsfontosságú a XXI. században, de a közösségi hálók használatának elterjedésével igencsak középpontba került ez a téma az elmúlt öt évben. A science fiction zsánere ennél jóval régebben feszegeti a kérdést, hogy miként lehet visszaélni az online elérhető információkkal. A kiszemelt sorozat, a Person of Interest, az egyik legizgalmasabb a konteók világában, mert egyáltalán nem tűnik elképzelhetetlennek az elénk vetített alternatív valóság. Azért, hogy még közelebb hozzuk nektek az eseményeket, némi kitérőt is teszünk a jelenkor problémái felé.
Szűk három hónappal ezelőtt a Kőbe zárt halállal szándékomban volt elindítani egy sorozatot, mely olyan science-fiction filmeket hivatott bemutatni és újraértékelni, melyek valamilyen oknál fogva sok évvel ezelőtt komoly hatással voltak rám és amiket hajlamos vagyok felelőssé tenni a sci-fi iránti szeretetemért. Esetenként dacára annak, hogy az adott film nem örvend széleskörű ismertségnek és elismertségnek, vagy éppen a szakmai kritika bánt el velük alaposan a maguk idejében. Mivel az itt sorra kerülő alkotások javarészt a nyolcvanas-kilencvenes évekből, esetleg a kétezres évek elejéről származnak majd, ezért fontos szempont, hogy az adott alkotás mennyire volt képes kiállni az idő próbáját. A Within the Rock igen rosszul viselte az elmúlt 22 évet, hát lássuk, hogy a Philip K. Dick novelláján alapuló – és idén 23. születésnapját ünneplő – Screamers hogyan vizsgázik. (more…)
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a mesterséges intelligencia korunk legfeldolgozottabb, legelcsépeltebb témája; láttunk vérengző robotokat a Terminatorban, rémisztően higgadt engedetlen konpjútert HAL 9000 képében, gondoskodó szuperintelligenciákat, mint Asimov Multivac-jai vagy romantikus érzelmek tárgyát a Her-ben. És akkor még nem is említettük a Mátrixot, a Ghost in the Shellt, a Chappie-t, a Transzcendenst, Ultront, a Generator Rex-et, vagy úgy bármelyik közepes sci-fit valaha. Szóval aki újat akar mondani a témában, annak roppant nehéz dolga van. Többnyire nem is sikerül. (more…)
Ritka az olyan eset, hogy egy film annyira sokra hivatott legyen, mint a nemrég bemutatott Morgan című sci-fi-horror. Remek színészi felhozatal, ígéretes stáb, izgalmas alaptörténet, költői táj – vajh’ mi is tarthatná távol Luke Scott művét attól, hogy az év egyik legjobb alkotása legyen? Nos, a cselekmény.