Mel Brooks nevét azt hiszem, senkinek nem kell bemutatnom, ha mégis akad ilyen köztetek, annak csak annyit mondok: Űrgolyhók, Robin Hood, a fuszeklik fejedelme, Drakula halott és élvezi. Naugye. Vegyük még hozzá a zseniális komikust, Gene Wilder-t (Willy Wonka és a csokoládégyár, Dutyi dili, Vaklárma) és egy klasszikus művet, mondjuk Mary Shelley Frankenstein-jét, és már kétség sem fér a végeredményhez: egy fergeteges paródiának nézünk elébe!

Dr. Frederick Frankenstein (Gene Wilder) a neves orvos, bár minden alkalommal kihagdszúlyozza, hogy nevének ejtése helyesen “Frankensztín”, hiába él Amerikában, oly messze Erdélytől, nagyapja ‘hagyatékával’ nap mint nap kénytelen szembesülni. Miközben megveszekedetten hajtogatja növendékeinek, hogy őse, a hírhedt Frankenstein báró csak szimplán ‘flúgos’ volt, hogy holtat feltámasztani és az idegpályákat ‘összefércelni’ fizikai képtelenség, egy férfi jelenik meg a nagyatyai végrendelettel. Frankenstein-t hajtja a kíváncsiság, ezért hamarosan útnak is indul Transylvania felé. Megérkezvén a púpos Igor (Marty Feldman) ajánlja fel szolgálatait, elmondván, hogy nagyapja anno a doktor nagyapjánál szolgált. A kastélyban furcsa hegedűszóra lesznek figyelmesek, melyet követve a doki és Inga (Teri Garr), a gyönyörű ápo… ööö ásszisztensnő (hátha szükség lesz rá… 😉 ) megtalálják az ős egykori laboratóriumát és napjóját, ekkor a doki félredobva egykori szkepticizmusát, fellelkesülve úgy dönt, újracsinálja nagyapja kísérletét.

Na, hát először is szerezni kell egy hullát, egy jó nagydarab frissen akasztott monstrum éppen meg is teszi, majd Igor agybeszerző körútra indul, ám saját tükörképétől megijedve sikeresen bezúzza a nagyszerű tudós Hans Delbrück agyát, de sebaj, azé a hogyishívják… valami AaBééNormális nevű illetőjé is pontosan megfelel a célnak. Ezután további nehézségek árán, de végül is mondhatni sikeresen felélesztik a teremtményt (Peter Boyle ~ Az álomcsapat, Télapu trilógia, Ahol a bölény dübörög), ám mindeközben már a falusiak is morgolódnak, látatlanul is attól tartva, hogy ez a Frankenstein se jobb az elődjénél. Na aztán szó szót követ, meg történik egy s más, végülis a teremtmény kereket old, libikókázik egy kislánnyal majd egy vak öregnél (Gene Hackman ~ Superman, Nincs bocsánat, Halálos terápia) lel menedékre, de ott sincs soká maradása, mivel a hegedűszó csak hazacsalja. Frankenstein a szeretet erejével meghatja teremtményét, majd nemsokkal később már a nagyközönség elé tárja az immár “művelt, mondhatni kifinomult világfit” és előadnak közösen egy igencsak tetszetős táncduettet, de a végén az sem úgy sül el, ahogy a doktor tervezte…

A teremtményt láncra verik, a falu népe forrong, a fakezű-félszemű Kemp inspektor (Kenneth Mars) meg lázít, és mire a Ingának végre épp sikerül befűznie a dokit, váratlanul megjelenik annak menyasszonya, Elizabeth (Madeline Kahn) akit a teremtmény egy rossz pillanatában elrabol, hogy magáévá tegyen… ám a történet itt még közel sem ér véget!

Bár ez egy paródia, valójában jóval ‘nemesebb’ a mai értelemben vett paródiáknál; a viccek nem ordenárék és valóban viccesek, a szereplők alakítása pedig nagyszerű. Brooks a ’30-as évek klasszikus horrorjainak stílusában készítette el az egész filmet, hangulatukban és látványukban is felidézve azokat, olyannyira, hogy a laboratóriumban játszódó jeleneteihez jórészben az 1931-es klasszikus film eredeti, Kenneth Strickfaden által készített díszleteit használták fel. A film fekete-fehér, a vágások, áttűnések, beállítások és maga a kép minősége is a nagy klasszikusokat idézik, egy az egyben mintha abból az időszakból származna a paródia is. A forgatókönyvet Brooks és Wilder közösen írták, később Brooks musicalre adaptálta, amelyet a Broadway-en játszottak 2007 és 2009 között. Plusz érdekesség, hogy az kis erdélyi faluban mindenki németül, de legalábbis német akcentussal és német szavakat használva beszél, a kiírások ugyanígy ezen a nyelven olvashatók az épületeken, hogy direkt vagy az alkotók tudatlanságából fakadóan, arról fogalmam nincs.

10/10

phobic23