Bántóan régen, közel fél éve jelentkeztünk utoljára a méltán népszerű Kínzások és kivégzések rovatunkkal, így tehát bőségesen eljött az ideje, hogy újabb kegyetlenséggel ismertessünk meg benneteket. A korábbi 12 részben – melyeket végigböngészhettek egytől egyig, ha a cikk aljára görgettek – egy-egy kínzóeszköz vagy kivégzési módszer került terítékre, kezdve a kínai vízcseppes kínzástól egészen a felnyársalásig. Most következzen egy újabb hihetetlenül morbid és gusztustalan módszer, a Ling Chi, szintén Ázsiából.

Ha rendkívül egyszerűen szeretnénk összefoglalni a Kínából származó Ling Chit, – melynek szabad fordítása a fent is említett “halál ezer vágással” -, akkor lényegében az élve felszeletelésről beszélünk. A technikát elsősorban Kínában, illetve Vietnamban használták, egészen 1905-ig, amikor is betiltották ezt a büntetést. Az emberi találékonyságnak hála azonban a Ling Chi lényegesen több volt puszta vagdosásnál és végtagok levágásánál.

A több, mint ezeréves múltra visszatekintő kegyetlenséget elsősorban hazaárulásért, családtagok kiirtásáért kapták a bűnösök. Fontos eleme volt továbbá az elrettentés, így rendszerint forgalmas helyeken, a nép szeme láttára követték el.

Mint az a névből is kiderül, lényegében nem is volt másra szükség hozzá, csak egy pengeéles késre, amellyel sebészi pontosságú vágásokat lehetett ejteni az áldozaton – ez persze precíz kezeket és nagy türelmet igényelt a hatás maximalizálása érdekében. A Ling Chinek három célja lehetett: a kisebb vétségek esetén a tömeg előtti megalázás, kínzás, a hosszú, elnyújtott szenvedéssel kísért kivégzés, valamint a haláli utáni életre is kiható szenvedés, megbecstelenítés. Ez utóbbi különösen nagy vétségek esetén merült fel és a konfuciánus filozófia szerint a lélek örök nyugtalanságát jelentette a halál után – emiatt halottakon is alkalmazták a Ling Chit.

A bűncselekmény súlyától függően kezdődött el a kivégzés és kizárólag a kivégzőmester jóindulatán múlt, hogy meddig tartott. Ha a hóhér éppen jó kedvében volt, rögtön elvágta az alany torkát. Ám ha a delikvens szenvedésre volt kárhoztatva, akkor igen lassan jutottak el a megváltó halálig. Először a fülek, szemek, ujjak, orr került levágásra, majd jöhettek a végtagok, végül a szív kivágása. A Ming-dinasztiából fennmaradt egyik emlék szerint volt olyan kivégzés, amely során 3000 vágás érte az áldozat testet, így több napig is eltarthatott a szenvedés. Szintén bevett szokás volt ópiumot adni az áldozatnak, amely egyrészt enyhítette az áldozat fájdalmait – még tovább nyújtva a tortúrát -, másrészt pedig eufórikus állapotot idézett elő a delikvensnél.

“A foglyot egy fakeresztre kötözték, szinte alig tudott magáról, úgy teletömték ópiummal. A kivégző egy elképesztően éles karrdal állt előtte és elsőként bemetszéseket ejtett a szemöldöke felett, majd a teljes bőrréteget eltávolította a szemhéjjal együtt. Következett két vágás a mellkasában, majd a szív kiszedése és rögtön meg is halt szerencsétlen. Ezután következett a feldarabolás.” – áll George Ernest Morrison, egy ausztrál utazó kínai feljegyzésében.

Hogy a Ling Chi mennyire hihetetlen sokkoló és kegyetlen is volt, arról az alábbi videó felvételei tanúskodnak. Kérjük, kizárólag az erős idegzetű nézőink tekintsék meg!

Korábbi cikkeink:

I. rész: Kínai vízcseppes kínzás

II. rész: Ételekkel, italokkal kapcsolatos kegyetlenségek

III. rész: Rovarokkal élve megetetés

IV. rész: Kínai harang

V. rész: Bambusszal való kínzás

VI. rész: Bronz bika

VII. rész: A fehér szoba

VIII. rész: Az élve eltemetés

IX. rész: Az élve megfőzés

X. rész: Alvásmegvonás

XI. rész: A patkányok

XII. rész: Karóba húzás

(Varin)