Filth (Mocsok) (2013)
Végy egy igazi szemétládát, aki nem mellesleg a rend éber őre, adj hozzá drogokat, korrupciót, gátlástalanságot és hazugságokat, valamint egy csipetnyi perverzitást, jó alaposan keverd össze, végül szórj a tetejére fekete humort és máris kész a tökéletes mocskos zsarus történet! Az alábbiakban egy olyan adaptációról lesz szó, amelynek regény változatát nem más, mint Irvine Welsh vetette papírra. Ismerősen cseng ez a név, ugye? Még szép, annak idején a legendás Trainspotting is az ő fejéből pattant ki, és bár a Mocsok nem vált akkora kultuszjelenséggé, érdemes elolvasni a könyvet és/vagy megtekinteni a filmet. (more…)
Az utóbbi évtized a feltörekvő skandináv krimik világát (is) jelentette. A magyar könyvesboltokat egy időre teljesen eluralták ezek a könyvek, és máig sem csillapodott népszerűségük. Lassacskán elkezdik megfilmesíteni is őket (mint például a Hóembert, vagy a 
Szerkesztőségünk választása ezúttal nem egy az idők próbáját kiálló örökzöld klasszikusra vagy éppen szavatosságát vesztett botrányfilmre esett, hanem egy egészen friss és ropogós produkcióra, mely minden bizonnyal csont nélkül pályázhatna a 2018 Legmegosztóbb Horrorjának címére. Nem is borzolom tovább az idegeket, jöjjön a viszonylag ismeretlen, görög származású Panos Cosmatos (Beyond the Black Rainbow) kétórás játékidővel operáló, különleges vizuális élménnyel kecsegtető, ám lassú folyása miatt meglehetősen nagy kitartást igénylő bosszúfilmje (horror-drámája?!), melynek befogadása egyes kollégáknak igazán embertpróbáló feladatnak minősült, haha!
Nem nagyon szoktam magyar filmeket nézegetni, ennek legfőbb oka az, hogy a mainstream alkotások nem igazán vonzanak, a történelmi alkotások nem érdekelnek, a gagyi vígjátékok nem mozgatnak meg, a sok tehetségtelen ripacs színésztől és a kontár operatőri munkától pedig kiütéseim vannak. Persze ugyanezt más ország műveiről is el tudnám mondani, mindenesetre elvből nem is érdeklődöm kicsiny hazánk remekei iránt. De ha már magyar hetet tartunk, akkor végre előszedtem pár érdekességet, mint például a mostani Hurok című science-fictiont.
Egy szigorúan kizárólag csak VHS-re gyártott, vállalhatatlanul iszonyatos Godzilla-ripoff, borzasztó színészi játékkal, borzasztó forgatókönyvvel, és megint csak borzasztó fényképezéssel, amely tényleg csak arra hivatott, hogy miután végig szenvedtük az egész másfél órát, büszkén elmondhassuk ugyancsak trash-filmek iránti affinitás mutató baráti körünkben, hogy IGEN, én bizony megnéztem ezt a mocskot! 
Úgy tűnik, minden évtizedre jut Don Coscarelli munkásságából, de pontosan annyi, amitől nem csömörlünk meg (ellenpéldaként álljon itt Paul W.S. Anderson). A Bubba Ho-Tep és a Phantasm sorozat atyja most egy könyv filmes adaptációját készítette el, olyan alapanyagból, ami a számtalan dimenzió és kuszaság miatt szinte filmre vihetetlen. Mégis, vannak, akik mernek nagyot álmodni. Így tett a rendező és egy elképesztő hullámvasútra száll fel, aki benevez a filmjére.