Children of Camp Blood (2020)
Joggal mondhatjuk, hogy a Camp Blackwood – vagy ahogy jobban ismerjük: Camp Blood – minden valaha is nézőközönség elé került trash-franchise egyértelműen legótvarabbika egyszerűen elpusztíthatatlan. Mégpedig abban az értelemben, hogy nem létezik olyan tényező, ami útját állja, hogy újabb és újabb, penetráns módon bűzlő elhalt bőrt húzzanak le róla. Hiába a filléresnél is alacsonyabb költségvetésből összetákolt, minden egyes összetevőjében amatőr és igénytelen szintet képviselő, szánalmasan röhejes végeredményt produkáló epizódok sokasága, mindig van pénz törekvés és tettvágy egy következőre; és az istennek sem tudnak leállni vele. (more…)
Hogyan lehetne újabb (minimális anyagi befektetésekkel járó) bőrt lehúzni a világban tomboló aktuális helyzetről, mármint (trash)filmes fronton?! Úgy értve, hogy az okádék 
Kevés olyan meghatározó, mély filmes élményben volt részünk trashfilmes pályafutásunk során, mint a David Sterling filmprodukciós Zs-kategóriás elmesorvasztó vállalatának fényköve, a Camp Blood. A CB képes volt egy igen vonzó alapötletet (slasher film gyilkos bohóccal) olyan konzisztensen borzasztó minőséggel és követhetetlen, önellentmondó cselekménylánccal végigvinni, hogy a filmipar bármely más berkében kisebb csodának számított volna akár három-négy rész születése anélkül, hogy kritikusok és a képsorok felkavaró tartalmától az elmebaj és a vérszomj határáig hergelt szerencsétlen nézők rá ne gyújtsák a készítőkre az épületet, majd semmisítsenek meg mindent, ami esetleg túlélné a tisztítótűz lángjait. 
Érdektelenebb címmel talán nem is lehetne versenybe szállni a Himalája hófedte területein garázdálkodó jeti/sasquatch/bigfoot lényekkel operáló gagyi-filmes tematikába. Eddig még sajnos egyetlen valamirevaló alkotással sem hozott össze a sors, amely egy kicsit is félelmetes és/vagy rémisztéssel szórakoztató lett volna, de nem kell izgulnunk, mert a trash-nagymester Mark Polonia csapnivaló trágyakupaca sem fogja megváltoztatni ezt a régóta fennálló tendenciát. 
Mint az oldal önjelölt trash- és egyben gagyicápa-film felelőse, szinte kötelességemnek éreztem, hogy bemutassam ezt a legújabb förtelmet, melyben a különféle extra-képességű, mutáns tengeri ragadozók egy egészen új alfaját ismerhetjük meg. A kőkorszaki-, szuper-, mocsári-, mega-, jeges-, homok-, zombi-, ördögűző-, szellem-, kétfejű-, háromfejű- (és nemsokára már 5fejű – a szerk :) cápák után köszöntsétek nagy-nagy szeretettel a szárazföldön (k)úszó iszonyatot! 