Wells munkásságát nem éppen a horrorral szokás azonosítani. Neve leginkább úgy maradt fenn az utókornak, mint az időutazás koncepciójának egyik előfutára és népszerűsítője (Az időgép), a tudományok árnyoldalát bemutató és abból…
A Serial Chillers rovat bár az utóbbi évben már ritkábban jelent meg, mint a kezdetekkor, még korántsem fogyott ki az alapanyagul szolgáló rémtettekből. Ezúttal ismét egy hírhedt gyilkost veszünk górcső…
Kedvenc N-betűs streaming szolgáltatónknak hála ismét egy újabb, intelligens módon szórakoztató dél-koreai sorozatot tekinthetünk meg otthonunkban. A produkció eredetileg 2017 és 2020 között webtoonként, vagyis online platformon sugárzott animációs képregény-szériaként…
A 21. században a horror műfaja többször bebizonyította, hogy továbbra is remekül rezonál az aktuális társadalmi problémákra. A mesterfokra emelt önreflexió egy nagy adag rettegéssel megspékelve továbbra is hatásos koktél,…
A kanadai irodalom újra és újra elmesélt története az, amelyre Dan Simmons világhírűvé vált bestsellere, és az abból készült 2018-as sorozat ismét ráirányította az egész világ figyelmét. Cikkünkben a Terror…
Josh Malerman a zeneszerzőből lett író váratlanul és nagy sikerrel robbant be az irodalom világába. Első regénye a Madarak a dobozban komoly elismeréseket ért el nemcsak az olvasók körében, de…
Míg az első kötet az 1920 és 1960 közötti évekre koncentrált, a másodikban már az 1960 és 1980 között készült lovecraft-i iszonyattal foglalkozó műveket olvashatunk, az Azilum magazin különszámaként megjelent…
Bár már bőven akadtak előfutárok a Shock Waves (1977) vagy a Zombie Lake (1981) képében, igazából 2009 volt az az év, amikor a náci zombik a Dead Snow-nak köszönhetően egyszerre…
Fanatikus horror-rajongóként mindig mosolyt csal az arcomra, ha valamelyik ismert énekes vagy zenész tűnik fel egy-egy ilyen zsánerű produkcióban. Azt legtöbbször csak sejteni lehet, hogy csupán csak “véletlenül” keveredett oda…
Az elmúlt esztendő sok mindennek nevezhető, de átlagosnak semmiképpen sem. Az életünk minden területére hatalmas bélyeget nyomó járvány természetesen a filmipart is erősen érintette, 2020 alapjaiban változtatta meg a következő…
Az év utolsó napjaiban végre egy olyan horror-antológiára sikerült bukkannom, amelyre már régóta vágytam – átlag felett szórakoztató és majdhogynem hibátlan gyűjteménye ez a különféle műfajú (szörnyes horror, egyetemi szatíra,…
2020 gyatra év volt nagyon sokunk számára, és a pandémia hatással volt a filmiparra is – bemutatók maradtak el, forgatások álltak le a világjárvány miatt, így bizonyosan több évbe fog…
We have arrived to the final part of our nearly two-hour interview with Dr. Uwe Boll (you can read the previous two sections here and here), and at the same…
Our nearly two-hour interview with Dr. Uwe Boll has been broken down into three parts due to its length, at the end of which you can also expect a very…
Uwe Boll is back! CineGore interviewed one of the most original, most divisive directors. Our editors Zoo_Lee and Fixxerx had a two-hour informal conversation with Dr. Boll – thanks again…
Ebben a magánkiadású kötetben a szerző egyperces sci-fi novellái – vagy ha úgy jobban tetszik: tudományos-fantasztikus karcolatai – kaptak helyet. A maga 32 oldalával egy egészben vékonyka gyűjtemény, viszont az elfogyasztásával egy igazán szórakoztató fél órát tudhatunk magunkénak. És, hogy miről is szólnak a történetek, az a kattintás után kiderül! (more…)
Azt gondolná az ember, hogy Svájc első egész estés sci-fi filmjére azért csak emlékszik, ha valóban látta már. Úgy néz ki, nekem sikerült rácáfolnom az elméletre, ugyanis szentül meg voltam győződve róla a minap, mikor leültem – az akkori legjobb tudomásom szerint újra leültem – megnézni a Cargo-t, hogy én ezt bizony láttam már valamikor, évekkel ezelőtt. Lehet, hogy a címe teszi – nemrég volt szerencsém a Martin Freeman féle zombis ausztrál Cargo-hoz -, a kissé talán sablonosnak tűnő szinopszis IMDB-n vagy az egész történet innen-onnan összefércelt volta – lásd később -, de egészen úgy a film derekáig nem tudtam egyértelműen eldönteni, hogy ez most valóban valami új-e vagy csak a szenilitás vett végre erőt rajtam. Mint később kiderült, valóban csak a deja vu űzött tréfát velem, ám mindez azért jól mutatja a Cargo egyik problémáját. Spoilerektől sem mentes szösszenet következik.
Adrian Tchaikovsky neve lehet nem mond sokat a magyar olvasóknak, ám a brit származású író tőlünk nyugatra már többszörösen is bebizonyította tehetségét a fantasy irodalomban. Magyar nyelven elsőnek megjelent műve, Az idő gyermekei talán az eddigi legnagyobb sikert elért alkotása is egyben, hiszen első sci-fi próbálkozása egyenesen a nagy nevű Arthur C. Clarke díj bezsebeléséig menetelt. Mi pedig a Fumax kiadónak köszönhetően most elhoztuk nektek a művet. Vágjunk is bele!
A képregényes bronzkorszak vége tájékán, amikor túl voltunk szuperhősök felemelkedésén és bukásán, a Mad Max hozta felismerésen, hogy az epidémia lehet maga az emberiség is, szép lassan visszaszivárogtak a ponyva és a hetvenes évek sleaze movie-jainak legszélsőségesebb jelenségei a képregények világába, s ezek például koncentráltan a címben szereplő alkotásban érezhetőek és remek példája annak, hogy lehet a legprimitívebbnek tűnő fércmunka során apróságokkal és persze jól időzített hatásfokozó eszközökkel kihozni valami érdekeset az összetevőkből, amire mostanság filmes példaként az Iron Sky lehet a példa – mivel voltak elég tökösek bevállalni az egymáshoz ritkán illő jelenségeket.