Joker (2019)
Az emberi elme összetettsége és törékenysége nem csak a modern tudósok, neurológusok vagy pszichológusok, hanem a művészek fantáziáját is gyakran megmozgatja. A különböző festményeken, zenei darabokon, verseken és regényeken kívül napjaink kultúrájában azonban kiemelkedik egy alak, melynek nevével találkozva egyből maga az őrület jut eszünkbe: Joker. A Bill Finger, Bob Kane és Jerry Robinson által megálmodott gyilkos bohóc már lassan 80 éve a frászt hozza olvasóira a DC Comics képregénykiadó kiadványaiban, karaktere emellett számos adaptációban jelent meg, szinte alig lehet elképzelni egy Batman filmet nélküle. Todd Phillips idén végül úgy döntött, végleg elmerül az őrült karakter elméjében és megkísérli bemutatni, mégis mi vezethet rá egy embert arra, hogy végül a bűn bohóc hercegévé váljon.
Ha azt mondom, hogy Sandy Collora (a név ne tévesszen meg senkit, egy úrról van szó), valószínűleg nem sokan tudják őt bármihez is kötni. Pedig ez a 35 éves rendező (mostanában leginkább reklámfilmeket készít) olyan produkcióknál segédkezett kreatív művészként, mint a Predator 2, a Holló, vagy a Rémálom az Elm utcában ötödik része. 
Tíz éves voltam, amikor először találkoztam Batmannel (aki már azidőtájt is Batman volt, nem Denevérember). Akkor adták ki nálunk a Batman képregény első számát, amelyre nem véletlenül volt ráírva, hogy csak “16 éven felülieknek”. Az a szám – “A gyilkos tréfa” – mai szemmel nézve is rendkívül durva… Azt hiszem egy olyan képregény, amelyben testileg-lelkileg megkínoznak egy fiatal nőt (aki nyomorék is lesz ezután) és az apját, nem kifejezetten gyerekeknek való.