James Herbert: Patkányok (1991)
Mostanság a csapból is az unalomig ismételt recepttel bíró óriásira mutálódott állatos horrorfilmek folynak, azonban nem volt ez mindig így. A főállású horror író, James Herbert első regényében rejtélyes, szinte már-már pestist okozó, óriási méretű vérszomjas patkányok százai lepik el az angol fővárost, amik ellen látszólag nincs menekvés. Ez az 1974-ben íródott – mára már klasszikusnak számító – történet egyben a háromrészes könyvsorozat kezdő darabja, melyet később az Odú (1979), illetve a magyar nyelven ki nem adott Domain (1984) követett, de a patkányhorror jegyében még egy The City névre hallgató graphic novel is készült hozzá. (more…)
AZ USA elnökét megharapja egy farkasember, így maga is vérfarkassá változva próbálja meg kordában tartani a Washington utcáin elharapózó bűnözést. De nem akárhogyan: ugyanis a másfél órás játékidőben különféle, egymáshoz egyáltalán nem kapcsolódó filmekből újrahasznosított jelenetekkel próbáltak valamiféle narratívát létrehozni, és emiatt ember (de leginkább: trash-fanatikus) legyen a talpán, aki ezt a sok fárasztó baromságot végig bírja nézni egy fergetegesen infantilis újraszinkronizálással kiegészítve. 
Josh Malerman a zeneszerzőből lett író váratlanul és nagy sikerrel robbant be az irodalom világába. Első regénye a 
A Blumhouse Productions egy, az alacsony költségvetésű horrorfilmjeiről leginkább ismert filmgyártó cég. Olyan sikerek fűződnek a nevükhöz, mint az 
2016 decemberében futótűzként terjedt a hír: a balástyai rém cellatársával együtt öngyilkos lett a börtönben. De vajon ez a cselekedet szolgált-e elégtétellel vagy adott-e megnyugvást bárkinek is az érintettek közül, pláne annyi év után? A kérdés költői. Az alábbi cikkben, mint már oly’ sokszor, egy alföldi tanyavilágból származó sorozatgyilkost fogok bemutatni, akit civilként Szabó Zoltánnak hívtak, s aki 1998 és 2001 között nyereségvágyból négy – saját bevallása szerint öt – ártatlan nőnek vette el az életét. 
A hong kong-i Ed Woodként is elhíresült Godfrey Ho az iMDb-n több mint száz (!) produkcióból álló filmográfiáját átfutva feltűnhet, hogy a gyakorta álnevet használó úriember általában fillérekből összetákolt ninjás akciófilmek készítésében érzi otthon magát. Bár ezúttal is a cselekmény szerves részét képezik a szofisztikáltság bármiféle jele nélkül összedobott akciójelenetek, most egy kis sci-fit koncepciót csempészett bele a titkos katonai formulával meg a végén kaijuvá váló eseményekkel. Az pedig tényleg már csak hab a bűnös élvezetek tortáján, amikor a megnőtt kígyójával önfeledten játszó kislány idilli képsorai még egy elcseszett családi filmbe is beleillenének, haha! 
Épp a napokban akadt meg a figyelmem a 
A Dorothy Mills egy francia-ír kooprodukcióban készült film, melynek központi témája a többszörös személyiség. Ezt az igen ritka kórképet sokszor jelenítik meg filmekben, hiszen annak különlegessége igen izgalmas, sokakat érdeklő kontextust adhat a történetnek. Horrorfilmekben is gyakran találkozhatunk vele, hiszen nem szab határt a karakternek, utat enged a fantáziának. Az utóbbi évek legismertebb ilyen tematikájú filmje a 
Filmünk címének első része az ominózus élőhalott lényeket jelöl, míg a folytatása Dánia fővárosára próbál utálni ebben a félórás kis rövidfilmben, amit a vizuális effektusokban jártas író-rendező, Jonas Ussing (Cowboys and Aliens) hozott tető alá. 
Bár a koronavírus által kialakult helyzet jócskán bekavart a könyv-, és képregényes piacnak, azért szerencsére a járvány előtt és alatt bőséggel jelentek meg olyan kiadványok, amelyeket jó szívvel tudunk ajánlani Nektek. Az